No Friend / Nem vagy a barátom

Found these old letters from years ago
Felt it was fitting to continue that correspondence
Can’t help I’m sentimental
Thanks for talking with me today, I hope this is helpful for you
I also hope that Birdie is happy and healthy and staying out of trouble to a reasonable extent
What I wrote was sort of my way of finally being able to address how it feels to have…

Another brick-red room, another black-top town
Another misspelled band burning their own houses down
Another pine-box tune to fill the cemetery day
Another star, a touch of orange over purgatory gray

Another thorny field to scatter fruitless seed
Another song that runs too long, God knows no one needs
More misguided ghosts, more transparent hands
To drop a nickel in our basket and we’ll do our riot! dance

Beneath another burning sky, behind our painted lips
In scores of catatonic smile-covered ankle-bitten ships
So throw your pedestal of stone in the forgetful sea
As protection from the paper-thin perfection you project on me

When this repetition ends behind the window shades
A semi-conscious sorrow sleeping in the bed I’ve made
That most unrestful bed, that most original of sins
And you’ll say that’s what I get when I let ambitions win again

And I’d hate to let you down so I’ll let the waters rise
And drown my dull reflection in the naive expectation in your eyes
Back in a cast bit-part, back when I felt most free
I had a butcher’s heart and no one thought they knew me

So before the regiment resumes, before the dreaded sun appears
My driver’s waiting, so let’s make one point crystal clear:
You see a flood-lit form, I see a shirt design
I’m no savior of yours and you’re no friend of mine

You’re no friend of mine
You’re no friend of mine
I’m no savior of yours and you’re no friend of mine

You see a flood-lit form
I see a shirt design
I’m no savior of yours and you’re no friend of mine

I see myself in the reflection of people’s eyes
Realising that what they see may not even be close to the image I see in myself
And I think I might actually be more afraid to let my own self down than anything else
I feel like the man in the story
Who saw a bear floating in the river and thought it was a fur coat
Twelve years ago I stood on the shore
And jumped in and grabbed the coat
The river was rushing toward a waterfall
And, and my friend stood at the shore and shouted to let go of the coat and swim back to land

I let go of the coat but the coat won’t let go of me
In any case please let me know if there’s more I can give you
If nothing comes of it, then just know we are grateful

Megtaláltam ezeket a régi leveleket évekkel ezelőttről.
Úgy éreztem, illene folytatni a levelezést.
Nem tehetek róla, érzelgős vagyok.
Köszönöm a mai beszélgetésünket, remélem, segít neked.
Remélem, Birdie is boldog és egészséges, és nem balhés, csak amennyire muszáj.
Amit írtam, a saját módom volt rá, hogy végre ki tudjam fejezni, hogyan érzem…

Még egy téglapiros szoba, még egy fekete tetős város.
Még egy elírt nevű banda gyújtja fel a saját házait.
Még egy fenyődobozos dallam a temetés napjára.
Még egy csillag, némi narancsszínnel a purgatórium szürkülete fölött.

Még egy tüskés mező, amin szétszórhatjuk a terméketlen magot.
Még egy dal, amit túl sokáig szól. Isten is tudja, semmi szükség rá.
Még több félrevezett szellem, még több átlátszó kéz,
Hogy némi aprót dobjon a kosarunkba, amíg táncolunk a Riot!-ra.

Egy másik lángoló ég alatt, a kifestett ajkak mögött,
Számolva a katatonikus, mosollyal takart, bokánharapott hajókat.
Szóval hajítsd a kő talpazatod a feledékeny tengerbe,
Hogy megvédd magad ettől a papírvékony tökéletességtől, amit rám vetítesz.

Amikor ennek a körkörös folyamatnak vége a redőny mögött,
Egy félig tudatos bánat alszik az ágyban, amit megvetettem.
A legnyugtalanabb ágy, a bűneink legelső eredete,
És azt mondod, ez jár nekem, mivel megint hagyom nyerni az ambíciókat.

És utálnék csalódást okozni, szóval hagyom, hogy emelkedjen a vízszint
És ellepje a fakó tükörképem szemeid naív elvárásaiban.
Újra mellékszereplő akarok lenni, akkor voltam a legszabadabb.
A szívem akár egy mészárosé, és senki nem gondolta, hogy ismer.

Szóval mielőtt az uralkodás folytatódik, mielőtt a rettegett nap feltűnik az égbolton,
Vár a sofőröm, szóval egy dolgot tisztázzunk előre:
Te egy fényben úszó alakot látsz, én egy pólómintát.
Nem vagyok a megmentőd, te pedig nem vagy a barátom.

Nem vagy a barátom.
Nem vagy a barátom.
Nem vagyok a megmentőd, te pedig nem vagy a barátom!

Egy fényben úszó alakot látsz,
Én egy pólómintát.
Nem vagyok a megmentőd, te pedig nem vagy a barátom!

Látom a tükörképem az emberek szemében.
Rájöttem már, hogy amit ők látnak, talán közel sem azonos azzal, ahogyan én látom magamat,
És azt hiszem, talán jobban félek attól, hogy magamnak okozok csalódást, mint bármi mástól. Úgy érzem magam, mint az ember abban a történetben,
Aki látott egy medvét lebegni a folyóban és azt hitte, szőrmekabát.
Tizenkét éve a parton álltam,
És beugrottam a folyóba a kabátért.
A folyó egy vízesés felé zakatolt,
És a barátom a partról kiabált, hogy engedjem el a kabátot és ússzak a partra.

Elengedtem a kabátot, de ő nem engedett engem.
Bárhogyan is, kérlek szólj, ha tehetek érted még bármit.
Ha nem lesz belőle semmi, akkor csak tudd, hálásak vagyunk.