A Paramore augusztusban fellép a Nagy Britanniában megrendezésre kerülő Reading & Leeds testvérfesztiválon, ennek ürügyén pedig Hayley telefonos interjút adott a British Guardian magazinnak. Lefordítottuk nektek a teljes beszélgetést:
A Reading & Leeds fesztiválpároson headlinerként fellépni igazán illik a Paramore-hoz; rockzenét játszotok, de mégse túl rockosat.
– Annyira jó érzés, hogy felnőttünk ehhez a fesztiválhoz. Úgy gondolom, azok a rajongók, akik a kezdetektől követnek minket, nagyon izgatottak lesznek, hogy a Reading & Leeds nagyszínpadain láthatnak fellépni minket, pláne headlinerként. Nyilván nagyon izgulunk, mert rengeteg nyomás nehezedik az emberre, ha a lista tetején áll.
Mit gondolsz, lesz lehetőségetek együtt lógni a másik fő fellépővel, a Queens of the Stone Age-dzsel?
– Nem biztos, hogy szeretnének velünk lógni, mivel hatalmas rajongóik vagyunk. Ránk jönne a szívbaj a jelenlétükben.
Volt olyan fesztiválélményed, ami megváltoztatta az életedet?
– Egyszer csináltattam egy tetoválást, hogy megemlékezzek a 2007-es Warped Tour clevelandi állomásáról. Már éppen kezdődött volna a koncertünk, de egész nap vihar volt. Őrültekháza volt, minden felborult és mindenki futott, amerre látott. Azok viszont, akik minket jöttek megnézni, nem mentek semerre, mindenáron látni akartak minket. Azt kiabálták, hogy »Nem megyünk sehova! Nem megyünk sehova!« Az a nap rengeteget jelent számomra. Ezért szeretem annyira a fesztiválokat, sose tudhatod előre, mi fog történni. Imádom ezt a fajta spontaneitást. Két évvel később ugyanezen a fesztiválon csináltattam a tetoválást. A bal fülem mögött van, egy kis felhőt és egy villámot ábrázol, a WARPED! felirattal együtt.
Márciusban saját hajókázást rendeztetek, az nagyon király lehetett.
– Tényleg az volt. Fogalmam sem volt, mire számítsak. Azt gondoltam magamban, hogy ez most vajon azt jelenti, hogy már öregek vagyunk, mivel hajóutat rendezünk?
Nem éreztétek a kísértést, hogy hagyományos hajókázós zenéket is játsszatok?
– Nagyon szerettem volna a Come Sail Away-re kivonulni a színpadra. Teljesen beleéltem magam a témába, viszont akármennyire is szerettem volna, nem játszottunk hajókázós zenéket. De Taylor például Hawaii mintás ingben mászkált egész idő alatt. Szerintem nagyon jó munkát végeztünk, nem volt túl giccses az út, de mégis jól szórakoztunk és szórakoztattunk. Az a két koncert pedig, amiket a fedélzeten adtunk, a kedvenc fellépéseimmé nőtték ki magukat, főleg a második, amin ritkán játszott dalokat adtunk elő.
Fogtok ilyen dalokat játszani a Reading & Leeds fesztiválon is?
– Szerintem, amikor fesztiválokon játszunk, főleg gyorsabb dalokat akarunk előadni. Most viszont, hogy végre headlinerként lépünk fel, rajtunk van a felelősség, hogy minden oldalunkat megmutassuk. Ezért is lesz annyira jó, hogy a Fall Out Boyjal turnézunk közvetlenül a Reading & Leeds előtt, mert lesz időnk gyakorolni, és egy olyan dallistával állhatunk elő, ami remélhetőleg minden rajongónknak tetszeni fog. Talán majd azok is, akik még nem hallottak, vagy nem akartak hallani rólunk, meggondolják magukat, ha látnak fellépni, és azt mondják: „Hű, ők aztán tudják, mit csinálnak!”, vagy „Tényleg rengeteget dolgoztak ezen!” És ez pontosan az, amit szeretnék! Imádom meggyőzni az embereket. Ha nem is kifejezetten miattunk jönnek el, legalább úgy menjenek haza, hogy tetszett nekik, amit láttak.