Az ORIGIN magazin legújabb számában Maranda Pleasant Hayley-vel beszélgetett, aki az interjú során felfedte, mit tesz annak érdekében, hogy két lábbal álljon a földön, valamint elmesélte, mit tanult az élettől az évek során.
Mitől érzed igazán úgy, hogy élsz?
– Az emberi kapcsolatoktól. A koncertek alatt sokszor van, hogy valakivel összenézek, aki velünk együtt énekel, és tudom, hogy ő érti ezt. Érzi azt, amit én is. Apró kapcsolat ez, de számomra fontos. Aztán van, hogy otthon a húgaimmal történik ilyen, vagy a barátommal… váratlanul. Sose tudhatod előre, hogy kivel milyen szoros lesz köztetek a kötelék, csak úgy megtörténik. Ezek a pillanatok azok, amikért igazán élek.
Mitől érzed magad sebezhetőnek?
– A kedvességtől. Néha, mikor boldog vagyok vagy jót teszek, úgy érzem magam, mint akit egyedül hagytak a bajban. Főleg, amikor a körülöttem lévők olyan óvakodóak. Manapság nem értékelik a jólelkűséget, nem? Úgy fest, az én generációm számára már inkább az a fontos, hogy menők legyenek, szarkasztikusak, nagyképűek és megtörhetetlenek. Szóval nem mindig kényelmes szerep a bolond, életvidám csajt játszani, de én ilyen vagyok.
Ha mondhatnál valamit az összes ember számára, mi lenne az?
– Remény.
Hogyan kezeled a lelki fájdalmakat?
– Általában dalokat írok. Azon belül is a dalszövegek segítenek leginkább. Megragadom mindazt, amit érzek, és addig gyúrom őket, amíg értelmük nem lesz. Ezen van a hangsúly. Egyszer csak megjelenik előttem a fájdalom kiírva magamból, ahelyett, hogy odabent birkóznék vele láthatatlanul. Ha ez nem jön össze, sírok.
Hogyan maradsz higgadt, koncentrált a káosz közepén? Van napi menetrended?
– Amikor turnézunk, a menetrendbe nem igazán fér bele a lazítás vagy az egyedüllét. Számomra az a legjobb, amikor esténként együtt vagyunk a buszon a többiekkel, filmet nézünk, vacsorázunk és beszélgetünk. Helyre ráz az érzés, hogy a nap végén ücsöröghetek a barátaimmal, nevethetünk vagy akár panaszkodhatunk. Ez a legnormálisabb dolog, ami eszembe jut erről az abnormális életvitelről. Egymást tartjuk a földön.
Mi az egyik legnagyobb lecke, amit eddig az életben tanultál?
– Az, hogy „rendben van”. Teljesen oké, hogy kedves vagyok magamhoz, és az is, hogyha tévedek. Nincs azzal se baj, ha mérges leszek vagy ha hibáim vannak. Jó dolog boldognak lenni. Rendben van az is, ha továbblépek.
Forrás: Origin magazin