Az Instagramon magyarázkodott Hayley az alacsony eladási számokról

Kedvenc énekesnőnk néhány héttel a banda ötödik stúdiólemezének megjelenése után ismét billentyűzetet ragadott, hogy megossza a rajongókkal gondolatait. Bejegyzésében többek között az eléggé limitált eladási számokat és az album készültének körülményeit firtatta.

Most, hogy az After Laughter már megjelent egy ideje, szánnátok rám néhány percet? Egy évvel ezelőtt leültünk beszélgetni a kiadónkkal, és elmondtuk nekik, hogy szeretnénk, ha ez a lemez és a megjelenése teljesen más lenne mindentől, amit eddig csináltunk. Azt szerettük volna, hogy ne csak az eladott példányszámról szóljon, sokkal inkább a barátságról, a művészetről, és arról, ahogy az alkotás folyamatát élvezzük. Motiváltnak kell maradnunk, és törődnünk kell magunkkal mind egységként, mind egyénenként és a hatalmas kreatív közösség részeseiként is, amelynek egyébként nagyon örülünk, hogy a tagjai lehetünk. Ezeket a dalokat szabadjára engedni sokkal nehezebb volt nekem és Taylornak, mint az utolsó lemez számait. Sokkal szürreálisabb is volt, hiszen újra Zackel együtt ünnepelhettünk – néha még most is meg kell csípjem magam, hogy elhiggyem. Most, hogy az After Laughter már a tiétek is, nem csak a miénk, muszáj elmondanom nektek, mennyire nagyszerű, hogy elfogadjátok annak, ami. (Taylor, ne olvasd el ezt a részt.) Sosem voltam még ennyire büszke a barátomra, T-re. Teljesen átvette az irányítást a kreatív folyamat felett, és mindannyiunkat az alkotás egy új szintjére emelt, ami egy igazi művészi kihívás volt. Elolvastam néhány kritikát, és az, hogy olvashatom, ahogy az egyik legjobb barátom és dalszerző-bűntársam Lindsey Buckinghamhez hasonlítják, egy kész áldás. Minden egyes dícsérő és elismerő szót megérdemel, hiszen egy őrült zenei tudós. Szintén ez az első olyan lemezünk, amin Zac íróként is részt vett. A Grudgest az ő ötlete alapján írták ketten együtt Taylorral, és a dal végül tökéletes, gyönyörű kifejezése lett mindannak, amit Z visszatérésével kapcsolatban érzek. Másik nótákba is belenyúlt az albumon (mint pl. a Rose-Colored Boy), és rengeteget segített, hogy a felvételek ne a múlt gyászolásával teljenek, sokkal inkább annak tiszteletével, és a bátor jövőbe tekintéssel. Köszönöm az újságíróknak, akik írtak a zenei karrierünk (és az életünk) ezen új fejezetéről… mindannyian nagyon kegyesek voltatok hozzánk, és az külön jól esik, hogy ennyire megértően nyilatkoztatok a témáról, amivel kapcsolatban éppen most tanulok megnyílni. Azt is nagyon értékelem, hogy vettétek a bátorságot, és nem a szokásos, sablonos cikkeket hoztátok le, hanem annál sokkal mélyebb írásokat. Nagyszerű olvasni, hogyan írtatok az új dalainkról és hangzásunkról. Gyönyörű metaforákat és átgondolt hasonlatokat láttam. Köszönöm, hogy úgy kezelitek a dalainkat, ahogy mi magunk is – rengeteg törődéssel és odafigyeléssel. Hálásak vagyunk. Az, hogy a Paramore még mindig létezik, minden nap csodálattal tölt el. Régen mindig igyekeztem felhívni rá a figyelmet, hogy a Paramore egy zenekar, de szent szar, sokkal több annál. A zene, a támogatási rendszer, ami körülveszi, a barátság, a testvériség, a hely, ahová a komoly igazságokat kiönthetem magamból… ezek tartották bennem a lelket az elmúlt néhány évben, amióta elkezdtük írni a lemezt. Bárki, aki meghallgatta az After Laughtert: köszönöm, hogy időt szántatok rá, és hogy egyáltalán érdekelt titeket. Remélem, a számokat hallgatva kicsit ti is szétestek majd, hogy aztán újra egésszé váljatok. Hiszen a zene ennyire erős és hatásos tud lenni. Most már hivatalosan is nem csak rólunk szól. A lemez, a zene, a szavak most már mind a tiétek is, és izgatottá tesz, hogy végre ezt mondhatom nektek, békével a szívemben, mielőtt megkezdjük az első AL-turnét. Köszönjük, hogy kivártátok.

Forrás: Instagram