Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
Mi ilyen kis a-múltat-túl-nem-lépő rajongói oldalacska vagyunk, akiket még mindig foglalkoztat a Farro tesók sorsra, szóval mint eddig, továbbra is beszámolunk majd arról, hogy mi történik velük zenei téren. Ugye, nemrég írtuk, hogy Zac már a második lemezén dolgozik, most pedig hivatalosan is megerősítést nyert, hogy bátyja február 5-én dobja piacra első szólóalbumát.
Josh Farro, aki 2010-ben azért lépett ki a Paramore-ból, mert szerinte Hayley kapta a figyelem nagy részét, és utána bandát alapított Farro néven, aminek amúgy ő az egyetlen tagja, a Billboardnak adott interjújában számolt be célkitűzéseiről. A Twitteren megosztott cikket egyébként Hayley is lájkolta, amitől kicsit sokkos állapotban vagyunk.
[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/tracks/230484769″ params=”color=ff5500″ width=”100%” height=”166″ iframe=”true” /]Mesélj arról dióhéjban, hová jutottál azóta, hogy kiléptél a Paramore-ból.
— A tesómmal kiléptünk, és én makacs módon úgy gondoltam, soha többet nem akarok egy zenekar tagja se lenni. De aztán persze néhány hónapon belül már újra zenéltem néhány barátommal. Később az öcsém is csatlakozott (így született meg a Novel American) a bandába, bár nem igazán nevezném így, hiszen még csak egy koncertünk se volt. Jól éreztük magunkat, írtunk dalokat, de aztán nem jutottunk túl egy ponton a tagokkal. Nem nagyon működött… úgyhogy végül zátonyra is futottunk.
Egy nap aztán úgy voltam vele, »Mit csinálok? Hiszen zenélni szeretnék. Össze akarok rakni egy lemezt.« Úgyhogy elkészítettem szólóban. Zacnek is volt egy saját projektje, azzal volt elfoglalva, úgyhogy magányosan dolgoztam. Korábban már írtam néhány számot közösen a srácokkal, és nem akartam, hogy kárba vesszenek, úgyhogy fogtam néhányat azok közül, aztán írtam pár újat egyedül, és együtt másokkal is. Azon kaptam magam, hogy van egy albumnyi anyagom.
Egy mérnök barátommal álltunk neki, de nagyon szerettem volna inkább egy producerrel együtt dolgozni. Jacquire Kinggel véletlen találkoztam. Beszállt a dologba, aztán 2014-ben már neki is álltunk. Leszerződtem egy új menedzsmenttel, és amint elkészültünk az albummal, Jacquire és én kidolgoztunk egy stratégiát. Rájöttünk, hogy még hiányzik néhány húzó dal, amikből kislemezek lehetnének, szóval újra elkezdtem írni. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel. Az egyik ezek közül a Cliffs volt.
Kinek szól a Cliffs?
— Őszintén szólva, magamhoz énekelek. Eleinte nagyon nem akartam énekelni. Fárasztó csata volt ez magammal, mert néhány évvel ezelőttig nem igazán élveztem. A gitár az én dolgom, de a haverjaim mindig azt mondták, »Remek hangod van, énekelned kell!« De ez korábban is mindig így volt. Régebben az gondoltam, csak azért mondják, mert a barátaim. De aztán rájöttem, hogy ha még egy olyan producer, mint Jacquire King is ezt állítja, akkor lehet benne valami.
Néhány ember olyan hanggal születik, mint Michael Jackson. Én nem tartozom közéjük… Annyi ideig próbáltam ez elől menekülni, hogy végül sokkal keményebben kellett rajta dolgoznom, mint gondoltam. Gitározni 12 évesen kezdtem el, úgyhogy az teljesen természetes számomra. Ha énekelni is akkor kezdtem volna, gondolom sokkal jobb lennék, de miközben vettük fel a dalokat, egyre jobb és jobb lett a hangom, és mostanra már nagyon élvezem.
Zac fog dobolni a koncertjeiden? Az albumon ő hallható, igaz?
— Nem fog, de a lemez nagy részén valóban ő játszik.
A Paramore-dalok közül, melyek írásában te is részt vettél, fogsz játszani néhányat élőben?
— Valószínűleg nem. Kérdezték már ezt tőlem, de szeretnék mindent újrakezdeni. A Paramore egy teljesen másik életszakasz volt, és ezt nagyra értékelem, és hálás vagyok érte.
Még mindig jóban vagy az emberekkel azokból az időkből vagy már továbbléptél?
— Őszintén szólva, nem is nagyon beszélek sok emberrel. Csúnyán váltunk el, de mostanra rendbe jöttek a dolgok. Sok idő kellett hozzá. Olyan ez, mint egy volt barát vagy barátnő. Az exeimmel a gimiből már nem lógok együtt, szerintem nagyon ritkán van olyan, hogy valakik barátok maradjanak kapcsolat után. Szakításkor az emberek elválnak, habár azt kívánom, bárcsak másképp lenne. Hiszek benne, hogy lesz majd olyan idő, amikor már csak nevetni fogunk a múlton. De időbe telik, mire felépülünk egy ilyen szakításból. Az én oldalamról annyi biztos, hogy nem haragszom, és úgy érzem, ez kölcsönös.
