Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
Nemrég arról írtunk, hogy Hayley-t is felköszöntötték anyák napja alkalmából, tegnap pedig egy hasonlóan kedves dolog történt, mikor is a Hello Gigglesön megjelent egy cikk, amit egy Michal Walther nevű rajongó írt annak kapcsán, az énekesnő hogyan ösztönözte őt az évek alatt az önkifejezésre, az önmegvalósításra és a szociális elvárások leküzdésére. Az iromány Hayley-hez is eljutott, aki a cuki szavak olvastán nagylelkűen felajánlotta Michalnek, hogy küld neki a goodDYEyoung termékei közül, csak közölje, melyik szín(eke)t szeretné. Walther írását, amiben kicsit mi is magunkra ismertünk, alább olvashatjátok lefordítva, teljes hosszában:
Olyan családban nőttem fel, ahol az önkifejezés elítélendő dolog volt. Nagyon nehéz volt számomra a gyerekkor, mivel sosem tudtam beilleszkedni. Az sem segített, hogy olyan suliba jártam, ahol kötelező volt egyenruhát hordani, és még a mintás zoknit is megtiltották, és ezzel együtt gyakorlatilag azt is, hogy önmagunk lehessünk. Mivel nem lehettem az, aki szerettem volna, se otthon, se az iskolában, mit tudtam tenni? Hát, sokáig úgy tűnt, semmit.Amikor valakinek megtiltják, hogy úgy éljen, ahogy akar, gyakorlatilag megszűnik létezni. Márpedig aki nem „működik” megfelelően, az az életben is ki fog siklani. Úgy éreztem, nem én irányítom a saját utam, és ez megrémisztett. Más döntötte el, milyen legyen a hajam, a körmöm színe, mit vehetek fel és mit nem, és milyen zenét hallgathatok. Mindig én voltam a különc a családban, úgyhogy a szüleim különös figyelmet fordítottak rá, hogy mit viselek. Szinte szégyelltem, hogy szerettem volna különbözni.
Hayley Williams volt az inspirációm 10 éves korom óta. Pont olyan, amilyen én mindig is szerettem volna lenni. Gyerekként arról fantáziáltam, hogy nekem is élénk színű hajam lesz, menő sminket és neon színű gatyát hordok majd. Nagyon szerettem volna egy rockbanda tagja lenni, és a fürdőben utánoztam, ahogy vadul rázza a fejét, mert ott senki sem látta. Headbangelni amúgy egyáltalán nem könnyű, de ne kalandozzunk el.
Több mint nyolc évig arról álmodoztam, mikor mehetek végre főiskolára, ahol majd aztán remélhetőleg szabadon önmagam lehetek. De miután megtörtént, még mindig nem tudtam magam teljesen elengedni, mert féltem, hogy mit szólnának a szüleim. A mai napig hallom a fejemben a hangjukat, ahogy ellenkezően kiabálnak. Emlékszem, 19 évesen úgy döntöttem, élénk lilára festem a hajam, életemben először. Azt gondoltam, ha Hayley megteheti, én is.
Amint felkentem a festéket, egyszerűen elárasztott az öröm és elsírtam magam. Akkor először néztem úgy tükörbe, hogy közben mosolyogni tudtam, mert tetszett, amit láttam. Magabiztosnak és igazán boldognak néztem ki. Bár a szüleim nem örültek neki, nem érdekelt, mert életemben először úgy éreztem, végre én irányítom önmagam, és ez remek volt.
A hajam befestése csak az első lépés volt az önmegvalósítás útján, de megadta a bátorságot az összes többi dologhoz, amit véghez akartam vinni. Büszkén mondhatom, hogy a szivárvány összes színét kipróbáltam! Voltam vörös, rózsaszín, lila, kék, sárga és zöld hajú is. Hayley nemrégiben piacra dobta a saját hajfestékmárkáját, a goodDYEyoungot az egyik barátjával, Brian O’Connorral, én pedig támogatni akarom őket, amíg csak lehet. Remélem, hamarosan kipróbálhatom valamelyik színezőjüket. Annyira örülök, hogy teremtett egy biztonságos helyet a hozzám hasonlók számára, így most mi is bátran kifejezhetjük önmagunkat, ítélkezés nélkül. A szívem legmélyéről hálás vagyok.
