Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
A srácok július 26-án ünnepelték debütáló albumuk megjelenésének tizedik évfordulóját, a mérföldkő kapcsán pedig a Fuse több zenésztársat is meginterjúvolt, ők miként emlékeznek vissza az egy évtizeddel ezelőtti Paramore-ra. A magazin többek között olyan sikeres együttesek tagjait kérdezte, mint a Simple Plan, a Pierce the Veil, a PVRIS vagy az A Day to Remember, a rocksztárok sorok közé vetett gondolatait pedig lefordítottuk nektek:
PVRIS
Lynn Gunn (énekesnő):
A Paramore-t először a Jimmy Eat Worlddel láttam fellépni. Olyan 12-13 éves lehettem, hetedikes vagy nyolcadikos. Akkoriban kezdtem én is zenélni, de nem igazán láttam még embereket, akiknek ez az életük, pláne nem lányokat, és pláne nem abban a korosztályban. Emlékszem, hogy ott voltam a koncerten, láttam Hayley-t a színpadon ugrálni, és azt gondoltam: »Ha ő meg tudja csinálni, én is meg tudom csinálni. Meg tudom csinálni!« Azóta az este óta azt mondogatom magamnak: »Meg fogom csinálni! Én is eljutok idáig!« Ismerem a Franklin és a Here We Go Again című dalokat. Sose merültem el túlzottan ebben az albumban, inkább a későbbi zenéiket hallgatom.
Simple Plan
David Desrosiers (basszusgitáros):
Mi voltunk az első együttes, akikkel turnéztak!
Chuck Comeau (dobos):
Ez 2004-ben volt. Kaptunk egy hívást Lyor Cohentől, az Atlantic Records igazgatójától. Azt mondta: »Hé, itt ez a fiatal, feltörekvő együttes. Tennétek nekünk egy szívességet, és elvinnétek turnézni őket magatokkal? A nevük Paramore.« Azelőtt nem igazán hallottunk róluk, mivel még csak akkor szerződtették őket és nem turnéztak korábban. Küldtek nekünk pár dalt, mi pedig azt gondoltuk: »Ez tök jól hangzik, imádnánk, ha velünk jönnének!« Ekkor kb. 16 évesek lehettek.
David:
Emlékszem, hogy a dobos odajött hozzám és megkérdezte, hogy behangolnám-e a dobjait, mert imádom a dobokat. Nagyon jófej volt! Már akkor is baromi jó dobos volt, pedig még csak 15 volt akkor. Nagyszerű volt. Egyszer az egyik koncertre jöttek az MTV-től, hogy megnézzék őket, és a basszusgitáros megkérdezte, használhatja-e a kábel nélküli gitáromat, mert nekik csak kábeleik voltak, viszont meg akarták csinálni azt a szaltót, amit a basszusgitáros szokott a gitáros hátán csinálni. Megengedtem neki, hogy használja a gitáromat, hogy meg tudja csinálni a szaltót rendesen.
Chuck:
Az albumuk pár hónappal a turné után jelent meg. A Simple Plan-rajongók mindig nyitottak az új zenére és az új együttesekre. Rögtön ezt követően a Plain White T’sszel turnéztunk, még mielőtt befutottak volna, ami tök jó volt.
David:
Sok együttest indítottunk el így. Hayley már akkor is nagyszerű énekesnő volt.
Chuck:
Mindannyian nagyszerűek voltak már akkor. Amikor játszottak, a tömeg reagált rá. Az első rajongóikat az élő fellépésekkel szerezték. Pontosan úgy, ahogy mi is, amikor a Sugar Ray előzenekara voltunk, és ők voltak a mi helyzetünkben. A kiadó megkereste a Sugar Rayt és kért tőlük egy szívességet… Azután a Bosstones előzenekara voltunk, mert tudtuk, hogy kell élőben játszani. Ha elő tudod adni a dalaidat, a srácok találgatni kezdik, milyen együttest látnak, mi a daluk címe, és meg akarják venni a pólójukat. Általában így megy ez.
The Wonder Years
Dan Campbell (énekes):
Csak halvány emlékeink vannak a Paramore-ról. Igazából csak egyszer játszottunk velük New Jersey-ben. Mikor először turnéztunk a New Found Gloryval, az a Paramore-nak volt köszönhető. Ők voltak az előzenekar azon a turnén, de Angliába kellett repülniük a Reading & Leeds fesztiválra, úgyhogy azon a héten mi léptünk fel a New Found Gloryval. Utána hazafelé utaztunk, és a New Found Glory-s srácok azt mondták, menjünk el megnézni a Paramore fellépését. Nagyszerű volt látni, mennyire egyediek. Ez a legnagyobb együttes, akikkel valaha találkoztam. Épp egy nagyszabású turnén vannak, tűzijátékokkal. Hihetetlenül jó műsort csinálnak és közben még mindig a legelképesztőbb és legszerényebb emberek. Hayley egy tűzgolyó, kész bűvészmutatvány, őszintén, a legjobb énekesnő, aki egy banda élén állhat. Már akkor is a legjobbak legjobbika volt.
Pierce the Veil
Jaime Preciado (basszusgitáros):
Emlékszem, amikor láttam a legelső videoklipjüket, és azt gondoltam: »Ez a banda nagyszerű! Ez az első banda, aminek lány énekese van, és jók!« És emlékszem, hogy ezután már nem volt egy lány énekessel rendelkező együttes sem, akiket ne hasonlítottak volna a Paramore-hoz, mert egyszerűen ennyire jók. Szerintem rengeteg mindent elértek, és nagyon örülök a sikereiknek. Egyszerűen csodálatosak.
New Found Glory
Chad Gilbert (gitáros / és Hayley vőlegénye):
Emlékszem, amikor először hallottam az All We Know Is Fallingot, Jordan [Pundik, a New Found Glory énekese] volt az, aki megmutatta, és elsőre nem tetszett. Épp a Coming Home-on dolgoztunk, én pedig azt gondoltam: »Mi ez? Nem tetszik.« Idővel viszont hozzám nőtt. A Coming Home-on dolgoztunk, Malibuban kocsikáztunk és Jordan folyton ezt hallgatta. Most már szeretem. Megvilágosodtam.
Taking Back Sunday
Adam Lazzara (énekes):
Nem tudom elhinni, hogy már 10 éve, hogy az a lemez megjelent! Johnnak van egy sztorija róla.
John Nolan (gitáros):
Amikor még egy Straylight Run nevű együttesben játszottam, abban az időben, hogy a Paramore első albuma megjelent, és ők is felléptek azon a Simple Plan-turnén, mint mi. Egy kisbabaegyüttes voltak. Az emberek még csak akkor kezdték megismerni őket. Figyeltük őket, és már akkor azt gondoltuk, hogy nagyon sikeresek lesznek. Egy év múlva már sokkal sikeresebbek voltak, mint mi. Naná, hogy így alakult! Nagyszerűek voltak. Már az elején meg lehetett mondani, hogy nagyra viszik. Ezek a srácok bizony nagyra viszik.
Adam:
Jól használják a fejüket!
A Day to Remember
Kevin Skaff (gitáros):
Én vettem meg azt a kanapét, ami az album borítóján látható. Csak viccelek! Nem az enyém a kanapé, viszont azt kívánom, bárcsak az enyém lenne. Valószínűleg a Rock Hall múzeumban van. Imádom ezt a lemezt! Először a My American Heart turnéján találkoztam a Paramore-ral, még évekkel ezelőtt. Egy terepjáróban utaztak a szüleikkel. Elhívtuk őket egy buliba a My American Hearttal Minneapolisba, de azt mondták, oda kell érniük a következő koncert helyszínére. Gyakorlatilag robbanásszerű volt a sikerük! Valóságos jelenséggé nőtték ki magukat. Nagyszerűek, és a legjobbakat kívánom nekik!
State Champs
Derek DiScanio (énekes):
Az All We Know Is Falling! Talán az volt a legelső lemez, amit igazán megszerettem a Paramore-tól, nyilván azért, mert ez volt az első lemezük. Emlékszem, amikor először hallgattam, épp Disney Worldben voltam. Mindig fülhallgató volt a fülemben, amikor a hullámvasúton ültem, és a Pressure-t vagy a Whoa-t hallgattam.
Tyler Szalkowski (gitáros):
A Pressure tutira a MySpace-dalom volt egy időben!
Derek:
Az Emergency a mai napig az egyik kedvenc dalom! Nagyon örülök a sikereiknek. Ez a tíz év gyorsan elrepült!
