Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
Január 3-án hirdettük meg legújabb nyereményjátékunkat, melyen eredetileg egy Paramore-posztert lehetett volna nyerni, ám a kérdésre, miszerint mit jelent számotokra az együttes, miért a kedvenc bandátok, olyan sok nagyszerű választ kaptunk, hogy nem tudtuk csak egy nyereménnyel folytatni a játékot, így beszereztünk pár egyedi kitűzőt, hogy több embert díjazhassunk.
Aki a nyertesek alábbi listáján felismerte irományát, az info@paramore.hu címen vegye fel velünk a kapcsolatot!
Különdíj: G. Ádám (2 Still Into You-s kitűző)
Nekem a Paramore a szerelmemmel való kapcsolatomat jelenti. Ő általa ismertem meg az együttest és azóta is hallgatom őket. Én és a kedvesem mindig Chadhez és Hayley-hez hasonlítjuk magunkat, mind stílusban, mind külalakban. 😀 Akárhányszor a zenéjük szól, mindig együtt tombolunk rá. Ha nem lenne a Paramore, rengeteg csodálatos pillanatunk nem történt volna meg.
Titokban írok most is, hogy megnyerjem neki a posztert. 🙂
5. hely: L. Melinda (logós kitűző)
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mit jelent számomra a Paramore? Azt mondanám, hogy ők a Mindenség, akik mellettem vannak, ha szomorú vagyok, ha valami boldogság ér, és akkor is, ha teljesen egyedül érzem magam. A legszebb ebben az, hogy minden élethelyzetre van egy daluk, ami úgy érzem, hogy hozzám szól. […]
4. hely: S. Bianka (logós kitűző)
Miután megkedveltem annyira a zenekart, hogy a történetüket is megtudtam, akkor fedeztem fel, Hayley mennyire inspiráló tud lenni. Ezek után döntöttem úgy, hogy egy kicsit színesebbre festem a hajam, mert ez már régebb óta vágyam volt, de féltem mások véleményétől. Hayley megtanított arra, hogy leginkább a saját céljaim legyenek előttem, ne mások elutasítása. […]
3. hely: B. Bernadett (logós kitűző)
A zene segít túlélni a hétköznapokat. Minden reggel úgy indulok el a suliba, hogy legalább egy számot meghallgatok. Szükségem van rá, ez ad nekem erőt a mindennapokhoz. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a hívők imádkoznak vagy templomba mennek. Felszabadító érzés, mintha egy hatalmas követ vennének le a vállamról.
Mindenki hisz valamiben, én a zenében. Ezt az érzést először a Paramore váltotta ki nálam 7 éve, és azóta sem változott meg.
Én nem szeretek csak kapni, viszonozni is kell, amit értünk tesznek. Ebben az esetben úgy, hogy Paramore-dalokat zongorázok vagy éppen portrékat készítek róluk, terjesztem „az igét.”
Szerintem ez a legfontosabb: ne csak egyedül legyünk boldogok, hanem mi mindannyian, együtt. […]
2. hely: Sz. Boglárka (logós kitűző)
Nekem mindennél többet jelentenek. A Paramore az életem éltetője. Nemcsak a zene, a dalok, a dalszövegek, de Hayley, Jeremy és Taylor személyisége is sokat jelent számomra. Mindig, teljesen indirekt módon kaptam tőlük tanácsot és támogatást. Mindig tudtam találni egy dalt, ami éppen ott nyújtott támaszt, ahol kellett. Ezt csak az értheti, aki volt hasonló cipőben. Épp azért, mert ennyire ragaszkodom hozzájuk, és ennyire jelentős szerepet töltenek be az életemben, rettegek attól, hogy egy nap vége lesz. Ez az egyik legrosszabb rémálmom. Tudom, ez valamilyen szinten elég önző dolog, de nem tehetek róla. Nem akarom úgy leélni az életem, hogy nem mentem el legalább 10-15 koncertjükre, nem énekeltem Hayley-vel a színpadon és nem találkoztam velük szemtől szemben. […]
1. hely: L. Dorottya (poszter)
Az a nő egy csoda. Nincs még egy ilyen ember, aki full önmagát adja és nem kér érte bocsánatot (miért is kéne?), aki fiatalon eldöntötte, hogy énekesnő lesz és meg is csinálta. Ő nem egy tipikus porcelánbaba, nem az a magas sarkús, csini csaj, hanem egy vérbeli nő, aki amikor szakadt farmerban, pólóban és bakancsban van, akkor is igazi nő, és ez szerintem csodálatos dolog. Nagyon sokan nem találják magukat, nem fogadják el magukat, nem érzik magukat igazán nőnek, köztük sokszor én is. Aztán olvasok egy interjút, vagy valami idézetet Hayley-től, vagy meghallgatok egy számot tőlük, és rájövök, hogy a „pi****a is! Úgy vagyok jó, ahogy vagyok, csak el kéne fogadnom azt, ami van”. (Más kérdés, hogy ez nem szokott sokáig tartani… :D) […]
Ha még több levélre vagy kíváncsi, itt olvashatod el azokat, melyeknek írói engedélyt adtak a közzétételükre.
