A radio.com-nak adott interjút kedvencünk, aki az együttes negyedik Grammy-jelölése apropóján az Ain’t It Funról beszélt a magazinnak. A cikk fordításából többek között megtudhatjátok, pontosan miről is szól a dalszöveg, hogyan fejezték be Jeremyvel a slágert, és hogy miért van egy gospel kórusos rész a szám végén.
Bár Hayley Williams azért írta meg az Ain’t It Funt, hogy viccelődve felhívja önmaga figyelmét arra, ideje lenne felnőni, a dal végül nemcsak saját érettségének szimbólumává vált, de a Paramore-évé is, amikor megszerezte nekik negyedik Grammy-jelölésüket.Nagy eredmény ez Hayley és két bandatársa – a basszeros Jeremy Davis és a gitáros Taylor York – számára, mikor néhány éve még kérdéses volt, készítenek-e több felvételt egyáltalán.
Az új lemez ötlete alapvetően az volt, hogy mindent újrakezdhetünk, kapunk egy második esélyt. Felfedezzük, mik akarunk lenni, és mik voltunk idáig. Az üzenet pedig a következő: nem kell feladnod csak azért, mert rosszul állnak a dolgok.
– mondta a radio.com-nak 2013-ban az énekesnő.
A zenekar önmagáról elnevezett albuma zenei újjászületésként hangzik. Williams a felnövésről, a szerelemről, és arról énekel, nem egy őrült csajszi többé. A hangzás a régi pop-punkosból továbbfejlődve immár soulos, bluesos elemeket tartalmaz, illetve sok ukulelét.
De a komfortzónájából kilépni nem volt könnyű.
Ez volt az első példa arra, hogy sok időt töltöttem az otthonomtól távol, elzárva a barátaimtól és a családomtól. Amikor kilépsz a buborékodból, rájössz, hogy milyen nagy ez a világ, és hogy ki kell állnod magadért.
Ez a felismerés segített Hayley-nek megírni az Ain’t It Funt, a negyedik album negyedik kislemezét, amely a Legjobb rockdal kategóriában a zenekar negyedik Grammy-jelölését szerezte.
Eredetileg Jeremy kezdett dolgozni a dalon, amit a brit popzenekar, a Dutch Uncles ihletett – ők később remixet is készítettek hozzá. Jeremy egy Los Angeles-i hotelben állt neki, egy saját maga által összetákolt stúdióban, melynek hangszórói ásványvizes palackok voltak.
„Annyira gettós volt!”
– mondja Hayley nevetve, miközben meséli, hogy eredetileg vacsorára találkozott volna Jeremyvel, de evés helyett inkább befejezték a dalt.
Az énekesnő a számban a felnőtté válásról beszél – „Ne menj sírni a mamádhoz / Mert egymagad vagy a nagyvilágban” –, miközben szinte önmagát gúnyolja: „Hát nem vicces / A való világban élni?”
A dalszöveg az én ironikus felfedezésem arról, hogy nem lehetsz mindig te a király. Szép kis felismerés volt ez a 23 éves énem számára; rájönni, hogy a saját nézőpontunkon kívül a világ mennyi minden más dologról szól. […] Nagyon mókás volt felvenni a dalt, de igazából szinte magamat küldtem el vele a fenébe.
Utólag belátta, ez a szám döbbentette rá arra, hogy meg kell szabadulnia a félelmeitől.
Úgy éreztem, mintha a levegőbe rugdosnék, és kiabálnék. De vicces, mert szükségem volt rá. Rá kellett jönnöm, hogy egy csomó mindent egyedül is véghez tudok vinni.
– mondta.
A sláger, amely a Billboard Hot 100-as lista 10. helyéig mászott fel, előhozta a Paramore gospeles oldalát. Hayley és Jeremy először egy, a 70-es évek stílusát idéző bandában játszottak együtt, ahol olyan R&B slágereket dolgoztak fel, mint pl. Chaka Khan és Stevie Wonder számai.
Gospelen nőttem fel, imádom, és bár sose gondoltam volna, hogy bele tudjuk keverni a Paramore stílusába, ezen az albumon végül sokkal nyitottabbak voltunk.
Három hónappal az eredeti anyag felvétele után a zenekar visszament a stúdióba egy hattagú kórussal karöltve.
Annyi lelket és érzést vittek bele, ez tette igazivá és nyerssé. Körülbelül háromszor sírtam, amíg énekeltek, annyira király volt.
A Paramore Jack White, a The Black Keys, valamint Beck és Ryan Adams ellen versenyzik a Legjobb rockdal címért a február 8-ai Grammy-gálán.
Forrás: radio.com