Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
A Reading & Leeds fesztiválpáros kapcsán interjúvolta meg Hayley-t és a Chvrches frontasszonyát, Lauren Mayberryt a DIY magazin, a lányok pedig készségesen válaszoltak minden kérdésre. Az interjú Hayley-hez kapcsolódó részét lefordítottuk nektek:
Hayley, éppen turnéztok a zenekarral. Milyen a MonumenTour idáig?
– Ötletem sincs, miért nem került már erre korábban sor. A közös rajongóink fantasztikusak, és tök jó, hogy aki az egyik zenekar miatt jön, látja a másikat is. Tetszik, hogy a fanok jól megvannak egymás mellett rivalizálás nélkül. A turné pedig hatalmas, nagyon büszkék vagyunk rá.
Felléptek a Reading & Leeds fesztiválpároson. Alapjában véve mit szerettek a fesztiválokban? Milyen kihívások elé állítanak?
– Mi szinte a Warped Touron nőttünk fel, szóval már a karrierünk kezdetén is eljutottunk brit fesztiválokra. Szerintem elég otthonosan mozgok ezeken a színpadokon, és tetszik, hogy azok figyelmét is meg kell ragadnunk, akik nem feltétlenül a mi rajongóink. Imádom látni, ahogy megnyerjük őket a végére.
Szerinted minek köszönhető a lányok hiánya a hardcore zenei körökből? Tényleg kevés a csaj vagy csak nem annyira támogatja/reklámozza őket az ipar?
– Nem tudom, hogy vajon tényleg kevesen vannak-e. Az tuti, hogy most már sokkal több a lány, mint amikor a Paramore megalakult. Annak már tíz éve. Ha tényleg ilyen kevés a csaj, az a személyiségeink miatt lehet. Szerintem már korán nyomatékosítani kell a gyengébbik nem képviselőiben, hogy ők is lehetnek kivételesek. Bármi is érdekli őket, elengedhetetlen, hogy megértsék, hogy ez a vágy sokkal fontosabb és erősebb kell legyen, mint az, amikor valaki a fejükhöz vágja, hogy nem elég jók. A következő lépés az, hogy végre megértsük, a lányok pontosan ugyanannyi dologhoz értenek, mint a fiúk. Engem a hideg kiráz, amikor valaki azt mondja: „Hát, a Paramore egész jó zenekar ahhoz képest, hogy egy lány énekel.” Szerintem ez amúgy inkább egy alapvető emberi probléma, nem csak a zeneiparé.
Elég aktív vagy a közösségi oldalakon. A rajongók miatt fontos ez neked? Szerinted származott már hasznotok a fanokból álló Street Team akcióiból?
– Nekünk már azelőtt volt MySpace-profilunk, hogy egyáltalán turnézni kezdtünk volna. Szerintem ez a zenekar nem is működne online kommunikáció nélkül. Imádjuk, hogy ilyen könnyen elérjük azokat az embereket, akik támogatnak minket. Mostanában még fontosabb, hiszen már nem mindig van időnk lógni velük a koncertek előtt vagy után. A Street Team egy tök jó példa arra, hogy az emberek még mindig szeretnek közösségeket alkotni, annak ellenére, hogy az internet korában élünk. Az online csoportokból aztán a koncerteken pedig valós barátságok alakulnak, és akkor látszik igazán, hogy megéri a netes kommunikáció.
A hangterjedelmed szinte hihetetlen. Vannak tippjeid énekesek számára, hogyan ápolják és fejlesszék a hangjukat?
– Köszönöm szépen! Fontos, hogy mindig rendszeresen gyakoroljunk, de említhetném például a beéneklést is. A koncert utáni hangtorna talán még fontosabb. Szinte ugyanaz, csak visszafelé. Lefelé kell skálázni a megszokott felfelé helyett. Ezek apró dolgok, de iszonyatosan fontosak. A pihentetés szintén elengedhetetlen, de mivel én se tudok soha csöndben maradni, időnként le kell lőni.
Milyen érzés egyre nagyobb színpadokon játszani? Miket változtattál vagy fejlesztettél a színpadi mozgásodban?
– Nagyon szórakoztató lett az idők során, hogy mindig másféle színpadon lépünk fel. Nekünk mindig elég volt egy sima vászon hátulra, meg a hangszereink. Tetszik ez a megközelítés. Egyszer megnéztük a Rage Against The Machine-t egy fesztiválon fellépni, és leesett az állunk, amikor úgy nyűgöztek le szinte egy országnyi embert, hogy egy darab logó volt csak mögöttük. Az új albummal viszont egy csomó új produkciós elemet kipróbálunk, amikért nagyjából Jeremy felel, a legtöbb ötlet, amit láttok, tőle származik. Azért persze próbáljuk egyszerűre venni a figurát, nem vagyunk olyan szuper csicsás banda, de mókás új dolgokat kipróbálni.
Számodra mi a fellépések legfontosabb része?
– Leginkább az, hogy élőben nyomjuk. Nem tetszik, amikor valaki hangról hangra előadja a lemezt, de azt se igazán bírom, amikor meg nem tudják eljátszani a saját számaikat. Mi olyan keményen dolgozunk azért, hogy lenyűgözzük a közönségünket, épp ezért fontos, hogy mi is kapcsolódjunk a saját dalainkhoz. Szóval egy picit mindegyik koncert eltér a másiktól.
Nehéz frontembernek lenni? A zenekar öregedésével párhuzamosan te is belenőttél a szerepbe?
– Már sokkal kényelmesebb ez a szerep, mint annak idején 15 vagy 16 évesen. Az is segített, hogy idősebb lettem. Azt még mindig tanulom, hogyan egyensúlyozzam a kifelé irányuló figyelmet és az előadást magát. Ezt úgy értsétek, hogy amikor rengeteg embert előtt játszunk, szeretem, ha a legtávolabb álló is látja, amit magamból mutatni szeretnék, de azt se akarom, hogy a színpadias viselkedés miatt végül ne teremtsek kapcsolatot a közönséggel. Ez sokkal személyesebb és fontosabb annál, hogy valami király dolgot mondjak vagy épp játsszam a rocksztárt.
Szerinted hogyan hat a zenekarra, hogy csak hárman vagytok?
– Durva, hogy együtt nőttünk fel a srácokkal, hiszen már 13 éve ismerjük egymást, és 10 éve vagyunk egy banda. Amikor hárman maradtunk, letisztultabb lett a köztünk lévő kapcsolat, hiszen szükség volt rá. Újra rájöttünk, mi bennünk a közös, mit szeretünk a másikban, és mi az, amit kevésbé… Szóval a zenekar újjáéledése a barátságunk új alapokra való fektetése is volt egyben.
Mindig hangsúlyozod, hogy ti egy zenekar vagytok, és bár ez nem mindig könnyű, számodra nagyon fontos. Miért?
– Nem gondolom, hogy ezt hangsúlyozni kéne, inkább csak szeretem tisztázni, hogy miről szólunk, hiszen nem számít, hogy a média milyen képet akar rólunk festeni vagy hogy hány számban működök közre a fiúk nélkül. Fontos, hogy ne felejtsük el, az egész dolog úgy kezdődött, hogy néhány gyerek egy garázsban hallgatta a zenét, amit mások nem bírtak… Szükségünk van egymásra, külön-külön egyikünk se állná meg a helyét produkcióként.
És végül: várjátok a Reading&Leeds fesztiválpárost? Idén fontos szerepetek lesz.
– Basszus, ideges vagyok! De azért izgulok is, és már nagyon várom. Sokat kell még gyakorolnunk egyébként, mert a setlist még hosszabb lesz, mint a jelenlegi turnén játszott. Még nem tisztáztunk le minden részletet, de teszünk róla, hogy headlinerhez méltó show legyen!
