Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
Mindenki, aki hitt bennünk, üzenjük, hogy a tetoválásaitok a dalszövegeinkkel nem a semmiért vannak rajtatok. Folytatni fogjuk.
– mondta a Rolling Stone magazinnak Hayley, aki többek között beszélt az őt ért szexista támadásokról, a nők jogairól, a nemrég kialakult Trónok harca-függőségéről, illetve egy kínos karaokés élményéről is. Az interjút teljes hosszában lefordítottuk nektek:
Jeremy, a basszusgitárosotok nemrég sérvet kapott a Fall Out Boyjal való közös nyári turnétokon. Nem aggódsz amiatt, hogy esetleg te is túlhajtod magad?
– Kezdem elfogadni, hogy a 25 többé már nem 16. Hét vagy nyolc éve beszaladtunk a Taco Bellbe egy burritóért, percek múlva pedig már a színpadon voltunk. Most két órába telik, mire felkészülünk egy koncertre, hiszen Jeremynek és Taylornak be kell kötözniük a bokáikat, nekem pedig nyújtanom kell, hogy ne sértsem meg a nyakam headbangelés közben. Szeretem csinálni, de megeshet, hogy egyszer majd összeesek egy ilyen fellépés alatt.
A koncertsorozat neve MonumenTour, még sincs egy műemlék se a színpadon. Ha tehetted volna, melyiket vitted el?
– Ó, haver. Boksznadrágot és sportmelltartót hordok, szóval talán a Szabadság harangját, és úgy viselkednék, mint Rocky (szerk.: egy filmsorozat névadó bokszolója).
Láttam a twitteres biódban, hogy tagja voltál az ‘N Sync rajongói klubjának. Ez igaz?
– Igen, igaz. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor a csomagomat meghozta a posta. Annyira felpörögtem, hogy kiragasztottam a falra a kártyámat és az autogramos poszterem, ami valószínűleg nem is volt aláírva igazából, de mégis sokat jelentett. Joey Fatone volt a kedvencem. Azt hittem, vicces, hogy a vezetékneve a „fat” és „one” szavakból áll.
A Paramore előtt te és Jeremy egy funkdalokat feldolgozó együttesben játszottatok. Van valamiféle felvétel a koncertjeitekről, vagy már mindet megsemmisítettétek?
– Ó, van felvétel! Sosem semmisítenénk meg. Megkérdeztem édesanyámat, de úgy tűnt, neki nem volt semmije, mire én: „Szerettél engem egyáltalán?” Jeremy családja viszont videokazettákon őrzi mindet. A kedvencünk a Tell Me Something Good volt a Rufustól és Chaka Khantól. A basszusgitár annyira jó benne!
Olvastam, hogy szoktad nézni a Trónok harcát a koncertek közti utazások alatt. Mit gondolsz, meddig élnéd túl Westerosban?
– A sorozatban szereplő nőkből kiindulva remélem, hogy gyorsan meghalnék, mert – Isten áldja őket – az életkörülményeik a legeslegrosszabbak. Undorító, ahogyan bánnak velük. „Nem hiszem el, hogy ezt nézem… de mégis tetszik” – szoktam gondolni. Viszont, ha másként szerepelhetnék, Tyrion lennék, mert ő annyira király!
Meséltél a szexista támadásokról, amik még akkor értek, mikor az együttes kis klubokban játszott. Változott valami az idő elteltével?
– Nem tudom, tényleg. Olyan közvetlenül nem vagyok neki kitéve, mint 16 éves koromban, mikor még az összes embert tisztán láttuk és hallottuk a kis tömegben. Úgy gondolom, néhányuk nem tudta kezelni azt, hogy egy lány kezében van a hatalom. Továbbra sem szeretem azt hallani a kisebb bandákban játszó barátnőimtől, hogy „Megint megkérdezték, én vagyok-e a zenekaros cuccokat áruló csaj a pult mögül?”
És a nagyvilággal mi van? Nyomon követted a Legfelsőbb Bíróság döntését a Hobby Lobby-ügyben, miszerint egyes vállalkozásoknak nem kell fedezniük a születésszabályozást az alkalmazottaiknak?
– Ez egy olyan téma, amit kb. napi szinten szóba hozunk a barátaimmal, ugyanis az édesanyám és én, meg egy csomó nő a családunkban nemcsak a terhesség megelőzése miatt szedte a fogamzásgátlót, hanem más nőgyógyászati okokból kifolyólag is. Szerintem a nőknek megvan ehhez a joguk. A nők rendelkeznek a saját testük felett, az pedig össze van kapcsolódva az agyukkal, melynek döntéseket kell hoznia a test javára. Ez minden, amit hozzáfűznék.
Látod, rá sem kérdeztem az új hajszíned miértjére, mint előttem már annyian az évben.
– [Nevet] Ezt értékelem.
Mi a valaha feltett legbugyutább kérdés, ami a hajaddal volt kapcsolatos?
– Ember, ha a hajamról fogunk beszélni, szeretem elmondani a miérteket, tudod? Számomra ez csak önkifejezés, ami sokkal kevésbé fáj, mint a tetoválások varratása. Bár már azokból is van egy csomó.
Feltűnt, hogy a Paramore-dalokra jó karaokézni is. Te próbáltad már?
– Már próbáltam. Szörnyű élmény volt. Régebben jártam egy nashville-i lézerharcos helyre a barátaimmal – ez rögtön azután volt, hogy a Misery Business elég népszerű lett. Azt gondolták, hogy vicces lesz, ha majd engem állítanak ki énekelni. Úgy voltam vele, hogy legyen, és végül beleegyeztem. Fogalmam sincs, hogyan lehet ez egyáltalán lehetséges, de szerintem szörnyűbb voltam, mint bárki más, aki valaha dolgozta már fel ezt a dalt sikertelenül. Szánalmas volt.
