Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
Az énekesnő születésnapja alkalmából megörvendeztetett minket egy, a szokásosnál hosszabb Tumblr-bejegyzéssel, melyben leírta azt az 5 pillanatot, amire a legszívesebben emlékszik vissza az idei évből.
A 24. volt életem eddigi legjobb éve. Tele volt boldogsággal, sikerrel, kihívással és reménnyel. Nagyon hálás vagyok minden áldásért, erőért és gyengeségért, ami életem során ért, mert mind arra motivált, hogy tovább nőjek és fejlődjek. És köszönet mindenkinek, aki a 24. évemet ilyen különlegessé tette számomra. Úgy egy hónapja leírtam pár dolgot a telefonomba… És úgy gondoltam, ha valamikor posztolni fogom őket, akkor a mai nap tökéletes rá. Itt van 5 dolog, ami ebben az évben történt, és amiket soha nem fogok elfelejteni… Nem állítottam őket fontossági sorrendbe, természetesen.
Egy kis titkos utazás New Yorkba, hogy meglepjem Chadet:
A Toy Tokyóban vártam rá (ami az egyik kedvenc helyünk a városban), és az arckifejezése felejthetetlen volt, mikor észrevette, hogy ott állok az üzlet közepén. New Found Glory-szórólapokat aggattunk fel a Terminal 5 környékén, H2O-t énekeltünk, aztán megnéztem a fellépését a bandával. Úgy gondolom, ez egy olyan út volt, ami tényleg közelebb hozott minket egymáshoz, akkor is, ha akkor még nem tudtuk. Aznap éjjel rengetegszer hívtuk a szobaszervizt az alatt a pár órácska alatt, amit együtt töltöttünk, és arról beszélgettünk, mennyire őrült az életünk, a legjobb és legfurább értelemben, egészen addig, amíg vissza kellett mennie a turnébuszra, én pedig Pennsylvaniába utaztam az ottani koncertünkre.
Koncert a Madison Square Gardenben:
Ezer éve nem voltam olyan izgatott, mint aznap este. Az egész családom ott volt, hogy szurkoljon nekünk. Láttam a nagypapámat, ahogy sírva énekelt a színpad mellett. Olyan jól játszottunk aznap este! Nagyon jól éreztem magam a show alatt, és a srác, akit kiválasztottam a közönségből, hogy a Misery Businesst énekelje velünk, a legjobb fej srác volt, akit eddig a színpadra hívtunk… a neve Christian Brown volt. Még egy szaltót is lenyomott a színpad közepén! Az egész este egy hatalmas győzelemnek érződött a Paramore és az egész turnécsapat számára. Még egy-két könnyet is elmorzsoltunk.
A Wicked Musical:
Az egész családnak vettem jegyeket (ami apukám oldaláról kb. 927262 embert jelent!) és mind együtt mentünk megnézni a Wickedet. Nevettem, sírtam, és ámulatba estem. Tudjátok, amikor a Williams család férfi tagjai beismerik, hogy tetszik nekik egy Broadway-előadás, akkor a csillagok tényleg összeálltak! Imádtam megosztani ezt az élményt velük és sose fogom elfelejteni.
Az új album megjelenésének napja:
Emlékszem, egyedül ünnepeltem egy zacskó mogyorós M&M’s cukorkával, amikor az óra éjfélt ütött, és az album megjelent az iTuneson. Aznap reggel New Yorkból Los Angelesbe repültünk… Előttünk állt életünk legsűrűbb időszaka… És hármunk közül egyikünk sem tudta levakarni a mosolyt a képéről, mert tudtuk, hogy végre tényleg megtörténik. Minden rajongói elemzést/kommentet/üzenetet elolvastunk, mintha csak aznap fedeztük volna fel az internetet. Leírhatatlan érzés volt látni, hogy az emberek mennyire izgatottak, és mennyire tetszik nekik a banda, amivé váltunk.
A Davis-baba!:
A nyári európai turnéról tartottunk hazafelé, mindannyian hulla fáradtak voltunk… és amerikai kajára vágytunk… és a saját ágyunkban akartunk feküdni végre. Sosem fogom elfelejteni, ott ültem a reptéren Chicagóban, amikor Jeremy elmondta, hogy ő és Kat az első kislányukat várják. Gyakorlatilag sikítottam örömömben, ahogy a torkomon kifért – az emberek megfordultak, hogy lássák, minden rendben van-e, és mi csak magyaráztuk, hogy a legjobb barátunknak kislánya lesz! Sírtunk, nevettünk és örültünk. Alig várom, hogy a világ legédesebb tündérkéjének a nagynénije lehessek!
