Paramore Hungary A Grammy-díjas amerikai együttes magyarországi híroldala
Kapcsolódik még
Hayley-t a Beat magazin kapta el egy interjú és egy fotózás erejéig. A nem mindennapi beszélgetés során végre nemcsak a zenekarral kapcsolatos dolgokat vitatták meg századjára, hanem izgalmas témák is szóba jöttek, mint például a mai rocker csajok, a melegházasság, Katy Perry és a madárházak is.
Őszintén szólva, meglepő az új album hangzása. Sokkal poposabb, mint az előzőek. Szándékosan akartátok sokkolni az embereket?
– Nem. Egyáltalán nem akartunk senkit sem meglepni, számunkra a sokk három évvel ezelőtt történt, amikor rájöttünk, hogy már nem leszünk öten többé. Arra ébredtünk reggel, hogy egy másik banda vagyunk, és idő kellett, hogy hozzászokjunk. Amikor először visszahallgattuk az Ain’t It Funt, azt gondoltam, hogy ez mégis mi? Nem úgy hangzott, ahogy gondoltuk, és bár nem is volt paramore-os, bejött nekünk. Már három olyan lemezünk is készült, amit szép kényelmesen csináltunk, úgyhogy ez amolyan most, vagy soha helyzet volt.
Fontos számodra, hogy fiatal női rockelőadókat támogass? Még mindig olyan kevesen vannak.
– Aha, számomra nagyon fontos. Az elmúlt két évben egyre több olyan bandával turnéztunk, ahol nő a frontember, és nagyon ösztönzőek. Az idei első amerikai koncertsorozatunkon a Kitten jött velünk, ahol Chloe, az énekes, kb. csak 18 éves, de vagy százszor királyabb nálam. Olyan, mintha összekevernéd Annie Lennoxot Siouxsie Sioux-vel, vagy bárkivel, akit valaha imádtál a punk-rock körökből, mind-mind megvannak benne.
Szuper csajnak hangzik. Kik voltak a te példaképeid gyerekkorodban?
– Brody Dalle, és totál odavagyok az utolsó számotokért, aminek ő van a címlapján! Lenyűgöző. Mindig ő volt a háttérképem a gépemen, amikor 14 voltam, és szó szerint ő akartam lenni. Anya és én nagyon közel álltunk egymáshoz kiskoromban, szinte együtt menekültünk a volt férje elől. Elég rossz idők voltak azok, és emlékszem, közösen hallgattuk a The Distillerst. Egyszer még meg is kérdeztem: »Anya, leborotválhatom a hajam?«
De mostanában felnyírt hajad van, nem igaz?
– De-de, szeretem a felnyírt részt, de igazából már kicsit unom a hajam. Nem festettem be kb. 2-3 hónapja, és elég szerencsétlenül néz ki.
Épp most láttam Katy Perry azon videóját, amiben eléget egy kék parókát. Esetleg inspirálóan hathat rád.
– Én is pont most láttam, mennyire durva már? Tök büszke voltam rá. Tudom, hogy sok a női popsztár és nem igazán tekintenek rájuk komoly művészként, de én úgy gondolom, ő az. Taylor családja jól ismeri Katyt, szóval lógott már velünk párszor. Nagyon jópofa, és szerintem remek előadó is. Jó tudni, hogy van ilyen is a szakmában.
Elég bulizós csaj – tudod tartani a lépést?
– Nem! [Nevet.] Egyáltalán nem!
Amikor B.o.B.-vel felvettétek az Airplanest, az egy kicsit eltért a Paramore világától. Nagy változás volt számodra?
– Igen is, meg nem is. Úgy értem, amikor nagyon fiatal voltam, még mielőtt egyáltalán felfedeztem volna a punk-rockot és az undergroundot, imádtam a popot. Odavoltam Aaliyah zenéiért, Missy Elliotért, és a TLC-ért, és én is olyan akartam lenni, mint ők. Sose gondoltam, hogy majd 12 éves koromban találkozom a srácokkal, és amikor elkezdek zenét írni, teljesen más jön ki belőle. Tudod, nem tudnék egy R&B dalt megírni, de amikor elénekeltem a részem az Airplanesben, kicsit úgy éreztem magam, mint aki hazatért. Furcsa és izgalmas volt. Élveztem, hogy csak úgy elénekeltem, aztán másnap már megint a színpadon álltam a Paramore-ral.
14 évesen eredetileg popelőadóként szerződtél az Atlantichoz, nem?
– Nem. Sok félreértés van ekörül. Akkor már a Paramore-ban voltam, de mindenképp le akartak szerződtetni, úgyhogy azt mondtam, ha engem akarnak, jön velem a zenekar is, mert a barátaimmal szeretnék zenélni. Persze, nem is gondoltam a dolgok üzleti oldalára, de most, hogy visszagondolok, sokkal okosabb voltam, mint bárki hitte. Ha popelőadóként szerződtettek volna le, kizárt, hogy még ma is működne a dolog.
A háttértáncosaiddal lóghattál volna.
– Az is csomószor jó bulinak tűnik! Van az a Madonna DVD is…
Az In Bed With Madonnára gondolsz? Akkor neked is lehetett volna egy hadsereged!
– Ahh, hát ebből kimaradtam, nemde? [Nevet.]
Olvastam, hogy madárházikókat gyűjtesz. Hogyhogy?
– Igazából akkor kezdtem el gyűjteni őket, amikor összejöttem a barátommal, Chaddel. A They Might Be Giantset hallgattuk, és van egy daluk, aminek az a címe, hogy Madárház a lelkedben. Annyira jó szám, és nagyon költői is! Ez pont az a nóta egyébként, amelyikről éneklek a Still Into You első versszakában. Valahol megemlítettem, hogy festettem egy házikót, és utána sokat kaptam ajándékba. A kertem és az otthonom tele van velük.
Melyik a kedvenced?
– Egy Converse-cipő! Annyira király. A bejárata a tetején van, ahol amúgy a lábad tennéd a cipőbe.
Tényleg jól hangzik. A kedvenc dalom amúgy a Proof, ahol a nemek váltakoznak a refrénben. Nagyon üdítően szól.
– Ó, köszi. Kölyökként úgy nőttem fel, hogy szándékosan fiús akartam lenni, de most, hogy 24 vagyok, azt hiszem, tévedtem. Vannak értékes női személyiségjegyeim, és férfiasak is. Mindkettő nagyon fontos tud lenni.
Sok meleg rajongótok van, ha már itt tartunk.
– Igen, tudom! Ebbe a Proofnál is nagyon szeretek belegondolni, de néha, amikor egy srácról beszélek másik dalokban, akkor is jó érzés, hogy akármilyen nemű vagy, vagy akárkihez is vonzódsz, együtt énekelhetsz velem. A dal bárkié lehet.
Szerintem ez nagyon fontos, főleg, hogy a melegházasság még mindig vitatott téma Amerikában.
– Tudom. Hogy lehetséges ez? Nem értem, miért olyan hosszú ez a folyamat. Srácok, 2013 van, az emberek emberek, mindenkivel eszerint kell bánni!
Volt már, hogy a keresztény rajongóitok esetleg felháborodtak valamin?
– Hát, a felszínen minden szép és jó, de ha mélyebbre ásol, mindig kiderül, hogy az embereknek megvan a véleménye. Amikor posztoltam egy képet a bokámon lévő tetoválásról valamelyik nap, egy srác beszólt, hogy nem vigyázok eléggé a testemre mint keresztény, én meg annyit mondtam: »Ember, a combomon lévő kereszt biztosan jobban tetszene!« Úgy gondolom, amiben hiszünk, abban hiszünk, és ez személyes dolog, nem kell mások arcába vágni. Persze, hogy része az életünknek, de attól még nem fogok prédikálni, érted?
Teljesen. Annyi mindent elértetek az eredeti felállással. Most, hogy már csak hárman vagytok, keserédes érzés?
– Aha. Feladhattuk volna, engedhettük volna, hogy a sértettség és a frusztráltság uralja az érzéseinket, de mennyivel jobb, hogy ennyi fantasztikus dolgot elértünk helyette idén?
Adnál a 18 éves énednek valami tanácsot a mostani helyzetedből?
– Akkoriban folyton azon agyaltam, hogy az emberek mit gondolnak rólam, még a szeretteim körében is. Annyira függtem attól, hogy mi a véleményük. Azt hiszem, megveregetném a saját 18 éves vállam és azt mondanám: »Jól csinálod! Tudod, ki vagy, és csak ez számít! Maradj önmagad!«
