L. D. levele

Paramore

A Paramore számomra az, amitől boldog leszek, ami segít túllendülni bizonyos dolgokon, ami segít az „ébredésben”. Na nem a szó klasszikus értelmében vett ébredésre gondolok, hanem mint ráébredni dolgokra magammal kapcsolatban, hogy mit, hogy kéne, hogy túl kéne lépnem valamin/valakin stb. Ebben amúgy a Hayley-­vel készített interjúk is segítenek.

Az a nő egy csoda. Nincs még egy ilyen ember, aki full önmagát adja és nem kér érte bocsánatot (miért is kéne?), aki fiatalon eldöntötte, hogy énekesnő lesz és meg is csinálta. Ő nem egy tipikus porcelánbaba, nem az a magas sarkús, csini csaj, hanem egy vérbeli nő, aki amikor szakadt farmerban, pólóban és bakancsban van, akkor is igazi nő, és ez szerintem csodálatos dolog. Nagyon sokan nem találják magukat, nem fogadják el magukat, nem érzik magukat igazán nőnek, köztük sokszor én is. Aztán olvasok egy interjút, vagy valami idézetet Hayley­-től, vagy meghallgatok egy számot tőlük, és rájövök, hogy a „pi****a is! Úgy vagyok jó, ahogy vagyok, csak el kéne fogadnom azt, ami van”. (Más kérdés, hogy ez nem szokott sokáig tartani… :D)

Hayley minden mondatával és mozdulatával inspirál engem, nem nagyon van példaképem, de ő biztosan az. Arra ösztönöz, hogy önmagam legyek, hogy merjek élni, magabiztos lenni. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan képes úgy elérni, hogy valójában egyáltalán nem is ismerem, de tényleg ilyen hatással van rám.

A számaik között is van olyan, amitől ilyen földöntúli érzelmek fognak el, nem tudnám rendesen leírni, de valami olyasmi, mint a felszabadultság, önfeledtség, vagy éppen magamba zuhanás. Nagyon sokat adott már nekem a Paramore, és még mindig ad, mindig van egy­-egy szám, amiben újabb és újabb üzenetet/mondanivalót vélek felfedezni. Az meg a másik, hogy nagyon egyediek, főleg azért, mert maguk írják a dalaikat, ami manapság már sajnos igen ritka…

Egy bizonyos stílust képviselnek, mégis mernek kísérletezni új hangzásokkal és ettől is csak még különlegesebbek. Imádom, hogy nincs két egyforma albumuk. Visszatérve arra, hogy ők írják a dalokat, egy szóval tudnám jellemezni őket, emiatt: őszinték. Ezért is tudnak hatni az emberekre, mert igazán hozzájuk szólnak. Szerintem ez baromi jó. Nagyon különlegesek. Tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy ők segítenek túlélni és kitartani.

Sajnos még nem sikerült eljutnom egyetlen koncertjükre sem, de nagyon remélem, hogy mihamarabb láthatom őket élőben. Szerintem, ha eljön az a nap, akkor valami egyszerre fog megszűnni és megszületni bennem, annyira leszek csak boldog. 😀

Nekem valami ilyesmi a Paramore, és szerintem még így is van, amit kihagytam.

L. D.