Part II / II. rész

What a shame, what a shame we all remain
Such fragile, broken things
A beauty half betrayed
Butterflies with punctured wings

Still there are darkened places
Deep in my heart
Where once was blazing light, now
There’s a tiny spark

Oh glory
Come and find me
Oh glory
Come and find me

Dancing all alone
To the sound of an enemy’s song.
I’ll be lost until… you find me.

Fighting on my own
In a war that’s already been won
I’ll be lost until
You come and find me here, oh glory.

What a mess, what a mystery we’ve made
Of love and other simple things
Learning to forgive, even when it wasn’t a mistake

I question every human
Who won’t look in my eyes
Scars left on my heart, formed
Patterns in my mind

Oh glory
You will find me

Dancing all alone
To the sound of an enemy’s song.
I’ll be lost until you find me.

Fighting on my own
In a war that’s already been won
I’ll be lost until you come and find me here oh glory.

I’ll be lost until…

Like the moon we borrow our light
I am nothing but a shadow in the night
But if you’ll let me, I will catch fire
So let your glory and mercy shine

Milyen kár, milyen kár, hogy mi mind
Törékeny, törött dolgok maradunk.
Félig megcsalt szépségek,
Sebesült szárnyú pillangók.

Még mindig vannak sötét helyek
Mélyen a szívemben.
Ahol valaha ragyogó fény volt,
Ott most csak egy kis szikrát lelsz.

Ó, dicsőség,
Gyere, találj rám!
Ó, dicsőség,
Gyere, találj rám!

Egymagam táncolok
Az ellenség dalának hangjára.
El vagyok veszve, amíg
Rám nem találsz.

Egymagam harcolok
Egy már megnyert háborúban.
El vagyok veszve, amíg
Rám nem találsz itt,
Ó, dicsőség!

Micsoda zűrzavar, micsoda rejtély, amit kreáltunk
Szerelemből és más egyszerű dolgokból.
De megbocsátunk, még ha ez nem is volt hiba.

Kételkedem mindenkiben,
Aki nem néz a szemembe.
A sebek a szívemen
Bemintázták elmémet.

Ó, dicsőség,
Rám fogsz találni!

Egymagam táncolok
Az ellenség dalának hangjára.
El vagyok veszve, amíg
Rám nem találsz.

Egymagam harcolok
Egy már megnyert háborúban.
El vagyok veszve, amíg rám nem találsz itt,
Ó, dicsőség!

Elveszett leszek addig…

Mint a Hold, csak kölcsönkapjuk fényünket.
Nem vagyok más, mint egy árny az éjben,
De ha hagyod, lángra lobbanok.
Szóval hadd lángoljon dicsőség és irgalom!