P. Annamária élménybeszámolója

Az eredeti terv az volt, hogy 1-kor találkozunk a Boráros téren egy barátnőmmel és onnan megyünk letáborozni, de amikor a busz megállt a Park előtt, és láttam, hogy alig vannak még ott, nem bírtam megállni, muszáj volt leszállnom, hogy bebiztosítsam a helyemet. Ez volt kb. háromnegyed 1-kor, a barátnőm fél óra múlva csatlakozott hozzám. Ott aszalódtunk órákon át, egy esernyő alatt bujkálva a tűző nap elől. Később megérkezett a másik barátnőm is, pont, amikor beengedtek minket az első kapun. Bevallom, voltak pillanatok, nem is egy, amikor azt hittük, kész, vége, nem fogjuk tudni végigcsinálni, de megcsináltuk!

Mikor arra vártunk, hogy a színpadhoz is beengedjenek, én már lemondtam az első sor lehetőségéről, viszont mikor elkezdtek beengedni minket, egy semmiből jött adrenalinlöket hatására úgy futottam, mint még soha. És sikerült! Az első sorba kerültünk, pontosan Taylorral szembe. Eszméletlen érzés volt ilyen közel lenni a színpadhoz. Taylor többször is ránk nézett és mosolygott, sőt párszor Hayley és Jeremy is előttünk állt. Az előzenekar jó volt, aranyosak voltak, megadták a kellő alaphangulatot, és az énekes mozgáskultúrája iszonyat vicces volt. Szeretnék tőle táncórákat venni, de komolyan.

Mikor Hayley és Taylor megjelentek a színpadon, pontosan előttünk, csak akkor tudatosult bennem, hogy mi folyik itt. Az egész koncertet végigüvöltöttem, a végére már szusszal is alig bírtam, de nem érdekelt. Az első sorban voltam a kedvenc együttesem koncertjén, és csak ez számított. És ha mindez még nem lett volna elég, a barátnőimnek hála, feljutottam a színpadra is!!! Szinte kiestek a kordon mögül, annyira integettek Hayley-nek, hogy válasszon engem, ő pedig ezt már a színpad másik feléről észrevette. Mikor a biztonsági őr kihúzott a tömegből, és a színpad előtt álltam, el se tudtam hinni, hogy ez megtörténik. Aztán elvezettek minket a színpad mögé, ahol a biztonsági őr nem akart felengedni minket. Akkor le se esett, hogy miért, csak utólag. Végül rendben feljutottunk és elénekeltük az Anklebiterst. Annyira izgatott voltam, hogy egyelőre alig emlékszem, mi történt fenn a színpadon, az egész homályos, de ha valaki látott, akkor én voltam a ciki csaj, aki nem tudta, mit csináljon, és aki a fél számot azzal töltötte, hogy kibontsa a haját, ami szoros kontyba volt kötve. De még ez se érdekel. Hehe.

Utána még a That’s What You Getet a színpad mögül néztük és énekeltük végig, majd lejöttünk és a tömeg széléről élveztük a hátralevő számokat. A koncert végén megkerestem a barátnőimet, és ez egyikük meg is szerezte nekem Taylor pengetőjét! Azt, amelyik a kordonon belülre esett, amikor eldobta. A barátnőm szólt a biztonsági őrnek, aki jófej volt és odaadta neki, ő pedig nekem. Úgyhogy fizikai bizonyítékom is van arról, hogy IGEN, ott voltam az első budapesti Paramore-koncerten – az egyenpólón kívül persze, ami szerintem nagyon jó ötlet volt, sok emberen láttam, de jobb lett volna, ha még többen felveszik.

A koncerten sikerült két sérülést is szereznem, az egyiket a bokámon, a másikat a jobb felkaromon, a lábaim leégtek a napon, és szerintem egy kisebb napszúrást is kaptam, de mindez egyáltalán nem érdekel, mert láthattam a Paramore-t élőben, és ez életem legjobb és legemlékezetesebb élményévé nőtte ki magát!