L. M. levele

Sziasztok!

Gondolom, rengeteg sablonos üzenetet kaptok – „jajj, de mennyire imádom őket” stb. –, de én igyekszek kicsit máshogy kifejezni magam a változatosság kedvéért. Sajnos azt, hogy miért és hogyan szeretem őket, nem tudom röviden leírni Nektek.

Legelőször is, amit tőlük hallottam számot, az a Crush Crush Crush volt, emlékszek, akkor 2007 volt és gimibe jártam, reggel a TV-ben hallottam, és azt gondoltam, hogy „hmm, egész jók.” Azután szépen lassan, lépésről lépésre belopóztak az életembe, és a mindennapjaimba.

A teljes fanatizmus számomra akkor jött el, amikor egyetemista lettem és Szegedre költöztem, egy teljesen idegen városba, ismerősök nélkül. Jó pár napomat azzal töltöttem, hogy elolvastam mindent, amit csak fel lehet kutatni a neten a Paramore-ról. Így aztán, amikor a Farro testvérek kiváltak a bandából, kicsit megfagyott bennem a vér, hogy pont most fog feloszlani a kedvenc együttesem? Nagyon megijedtem, mert régebben is szerettem zenét hallgatni, de ilyen szinten és ennyire még soha nem nőtt egy banda se a szívemhez. Én részemről nagyon boldog voltam és vagyok, hogy a srácok mégis tovább folytatták ezt a csodás dolgot.

Egy év elteltével, ami ebben az esetben már 2011-et jelent, eljutottam odáig, hogy már a telefonom csengőhangjától kezdve, a háttérképeken át, mindenhol ott voltak. Az igazat megvallva, már nem volt olyan ismerősöm, aki ne tudta volna, hogy nekem a kedvenc együttesem az a Paramore.

De hogy arról is beszéljek végre, mi mindent jelentenek ők nekem, hát be kell vallanom, nagyon nehéz időszakokon mentem keresztül, amiken sokszor csak a Paramore segített át. A rengeteg dalszöveg mindig mellettem volt, a legsötétebb időkben is. Nekem erőt adtak a srácok, annak ellenére, hogy számukra én egy, a világ végén élő ismeretlen vagyok, nekem ők jelentenek Mindent. Ők voltak a lelki támaszom. Van olyan szám, amin jól lehet sírni, nem igaz? Ilyen pl. a My Heart, a When It Rains, és nem utolsó sorban az egyik nagy kedvencem, a We Are Broken, ami teljesen illet életem azon szakaszához. A Let The Flames Beginről nem is beszélve, hát, istenem, nekem ez a szám egyenlő a reménnyel, főleg a BBC Radio 1 Big Weekend 2013-as koncertfelvétel. Ezt kb. kismilliószor láttam, de még mindig kiráz a hideg tőle. És akkor beszéljek még a Part II-ról is, együtt a kettő, eszméletlen.

Tavaly születésnapomra egyik barátnőmtől megkaptam a Brand New Eyes CD-t, hát sírtam örömömben, mert nekem eddig sajnos nem volt lehetőségem arra, hogy ilyesmiket megvegyek magamnak. Amikor Magyarországra jöttek, a szívem szakadt meg, hogy nem lehettem ott a koncerten, teljesen tisztán emlékszek, hogy otthon ültem és sírtam aznap. De nem adom fel a reményt, egyszer biztosan láthatom én is őket élőben. Valamint, az álmaim kárpótolnak engem, rengetegszer előfordul, hogy velük álmodok, beszélni szoktam velük. Igen, ennyire az életem részei lettek.

Mivel nagyon sok kedves emlékem van, így inkább még felsorolok párat:

• talán az egyik legviccesebb, amikor a 2013-as szülinapomon (ami hozzáteszem, a 22. volt) addig énekeltem teljes tüdőből „ordítva” a Paramore-számokat, hogy délutánra elment a hangom
• amikor a 23. szülinapomra Paramore-CD-t kaptam, és sírtam örömömben
• amikor kijött az új album, napokat töltöttem azzal, hogy folyamatosan, újra és újra hallgattam, amivel mindenkinek az agyára mentem
• amikor először láttam a Last Hope-ot koncertfelvételen, úgy gondoltam, ennél gyönyörűbbet már életemben nem fogok hallani, egyszerre rázott ki a hideg és csendben folytak a könnyeim
• amikor végre nagy nehezen sikerül róluk beszerezni egy posztert valamilyen újságból

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mit jelent számomra a Paramore? Azt mondanám, hogy ők a Mindenség, akik mellettem vannak, ha szomorú vagyok, ha valami boldogság ér, és akkor is, ha teljesen egyedül érzem magam. A legszebb ebben az, hogy minden élethelyzetre van egy daluk, ami úgy érzem, hogy hozzám szól.

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy összeszedhettem a gondolataimat Róluk, és köszi, hogy volt türelmetek végigolvasni!

Üdv: L. M.