Sziasztok!
Itt van végre az én levelem is a játékra, így lassan a hónap végén. 😀 Próbáltam kreatívan megoldani a feladatot, ezért tartott eddig, de azért remélem, tetszik majd.
Szóval, azt el kell mondanom, hogy kicsit angolosra vettem a formát, mármint sok minden angolul van, de ez csak nem probléma egy amerikai együttesnél. 😀 Az A ballad to Paramore dokumentumban én válogattam össze pár Paramore-dalszöveget, úgy, hogy kijöjjön belőle egy sztori, bár lehet, hogy így is kicsit homály fedi, mit is szerettem volna vele kifejezni. Arról szól, hogy sokunkat bántottak, nem illettünk bele a tömegbe, de mégis mindig álmodoztunk, és az utolsó versszak a bandának íródott, mert a dalszövegeikkel mindenkit nagyon inspirálnak. Magyarul azért lett mellé írva, mert így könnyebb volt sorba állítanom a különböző sorokat, ha magyarul is átláttam a történetet. Rímelni már nem igazán rímel, azt már nem tudtam összehozni. 😀
A példaképes dokumentum egy etika házi dolgozat, ezért lett kicsit dolgozatosan megírva, de mégsem annyira szabályosan. 😀
A Paramore a zenetörténelem egyik legjobb dalszövegírója, ugyanis ők nem is igazán csak a szerelemről írnak, hanem arról, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk, és hogyan kell ebből kilábalni. Mostanában kedvencem lett a Last hope című szám, ami szintén nagyon inspiráló, főleg Hayley hangjával az élő videóban. 3 tehetséges zenész, dalszövegíró, akik a legjobb barátok, és ami a legjobb, szeretik és tisztelik egymást. (Persze ott van még a 2 Farro fiú is, de leginkább most jutottam el arra a szintre, amikor imádom a bandát, azonban ugyanúgy szeretem a régi számaikat is. Mindenki, aki részt vett a banda életében, mind igazi zenészek.) Mindig is szerettem a zenét, és néha előjön egy nagy álmom, miszerint énekesnő is szeretnék lenni, és mindig is olyan típusú bandában szerettem volna lenni, mint a Paramore.
A legutóbbi album sokakban ellenszenvet váltott ki, de szerintem ez is csak azt mutatja, milyen sok oldala van az együttesnek. Szerintem ugyanúgy megvan bennük az, ami régen, de ha nem változtatnának, akkor az lenne a baj. Soha nem lehet mindenki kedvében járni, de az a legjobb, ha a saját utunkat járjuk.
Nagyon sok kedvenc dalom van tőlük, ha a dalszöveget nézzük, akkor az összes. 😀 Azonban a Misery Business mégis kitűnik mind közül, mert ha nagyon mérges vagyok, és legszívesebben egy másik világba teleportálnék, akkor mindig zenét hallgatok, és általában ezt, mert amekkora lendület van benne, ki tudom tombolni magam.
Végül, amit még jelent a Paramore:
Power – amit adna
Acceptance – amit tanítanak
Riot – ami egy fiatalnak a legjobban megy, és a kedvenc albumom is 😉
Ace – amik ők
Move
– amit tanítanak, ha nem tudsz egy problémát megoldani
On
Repair – amit tesznek a lelkünkkel
Excuse – ami nincs, ha nem szereted őket 🙂
A példaképem
„Az igazság pedig az, hogy senki más nem élheti a te életed. Senki sem – legyen akár nő vagy férfi – ébredhet fel reggel és húzhatja fel a cipőidet. Senki másnak nem sikerülne. Úgyhogy élj vele! A menőség hazugság. A menőség nem számít, soha nem is számított. Csupán felfogás kérdése. Összefoglalva: te vagy önmagad fáklyahordozója. Ne hagyd, hogy bárki is ellopja a fényed. Viselj, amit akarsz! Gondolkodj úgy, ahogy akarsz! Menj szembe a normálissal! És igen, menj szembe azzal is, ami „menő”!”
Ez az idézet megmagyarázza, hogy miért nem egy unalmas, átlagos beadandóként írom meg ezt a fogalmazást. A képekkel, idézetekkel és a megszokottól eltérő betűszínnel szemléletesebbé tudom tenni példaképem szabadságérzetét.
Sokáig nem volt egy olyan sztár sem, akire úgy gondoltam, teljes mértékben felnézhetnék. Persze egy példakép nem csak sztár lehet, ilyen embernek tartom a családomat is, akik szorgalmasan dolgoznak, de mégis, ha erről a témáról beszélünk, leginkább egy hírességet emelünk ki. Régen úgy gondoltam, egy példakép felesleges, hiszen mindannyian a saját utunkat járjuk, ha egyediek vagyunk, az a legjobb dolog. Az egyediség még mindig ugyanolyan fontos számomra, de rájöttem, hogy egy példakép segíthet rádöbbenteni, és ösztönözni olyan dolgokra, amiket előtte elhanyagoltunk.
Zeneimádóként nem is választhattam volna más szakterületről példaképet. Így esett a választásom a Paramore nevű együttes énekesnőjére, Hayley Williamsre. Sokáig csak hallgattam a zenekar dalait, de nem bonyolódtam bele a banda mögötti emberek életébe. Még enélkül is el lehet mondani Hayley-ről, hogy ő azon kevés énekesek közé tartozik, akik nőként a rockzenét képviselik. Bár, mikor tizennégy éves korában felfedezték, leginkább a pop irányzatot képviselte, és a Paramore legújabb albuma is poposabbra sikerült, én még mindig tartom, hogy most is (Hayley huszonöt évesen) leginkább rockot és pop-rockot játszanak.
Csendes természetemből adódóan sokan meglepődnek, hogy szeretem ezt a műfajt, de nem a metálos hörgéssel vegyített változatát, hanem a gyors, de dallamos rockdalokat kedvelem jobban. Visszatérve példaképemhez, nyilván a tehetsége miatt is kedvelem, hiszen a hangi adottságai teljesen megfelelnek egy tökéletes élő koncert előadásához, de pont az élő koncert a dolog nyitja, ahol olyan lendületesen veti bele magát a zenélésbe, hogy mindenkinek ugrálni támad kedve. Az együttes már járt Magyarországon, de sajnos még nem tudtam elmenni egy koncertjükre sem.
Miután megkedveltem annyira a zenekart, hogy a történetüket is megtudtam, akkor fedeztem fel, Hayley mennyire inspiráló tud lenni. Ezek után döntöttem úgy, hogy egy kicsit színesebbre festem a hajam, mert ez már régebb óta vágyam volt, de féltem mások véleményétől. Hayley megtanított arra, hogy leginkább a saját céljaim legyenek előttem, ne mások elutasítása.
Egyszer olvastam, hogy számára a düh kifejezése a dalaikban nem egyenlő a káromkodással, és ez is arra mutat rá, hogy sokkal érettebben próbálja megközelíteni a témát. Kedvenc dalszövegeim közé tartozik a Playing God (Istent játszani) című számuk két sora: „Next time you point a finger // I’ll point you to the mirror.” („Ha még egyszer ujjal mutogatsz, // A tükör felé fordítalak.”) Túl sok kedvencem van, ezért csak még egyet osztok meg Careful (Óvatos) című dalukból:
„You can’t be too careful anymore When all that is waiting for you Won’t come any closer You’ve got to reach out a little more.” |
„Többé nem lehetsz elég óvatos, Ha minden, ami rád vár, Nem jön közelebb, Jobban kell próbálkoznod.” |
Egy Hayley-idézettel, és egy általam készített rajzzal szeretném megköszönni az eddigi figyelmet.
„Support music every day because there isn’t a day music won’t be there for you!”
(„Támogasd a zenét minden nap, mert nincs egy olyan nap, amikor a zene nem lenne ott neked!”)
Források az idézetekhez és képekhez: www.paramore.hu
A ballad to Paramore
I’m in the business of misery, Let’s take it from the top. She lives in a fairy tale Somewhere too far for us to find. Keep your feet on the ground When your head’s in the clouds Open your eyes like I opened mine It’s only the real world. You built up a world of magic Because your real life is tragic. There’s a time and a place to die but this ain’t it Not quite a victory to run from your problems You say that I’ve been changing A dream is all I have Keep me safe inside |
Nyomorult ügyletbe keveredtem, De kezdjük az elején! Egy tündérmesében él, Túl távol tőlünk, hogy megtaláljuk. Tartsd a lábad a földön, Amikor a fejed a felhőkben van, Nyisd ki a szemed, ahogy én tettem Ez csak a való világ. Felépítettél egy álomvilágot Mert az igazi életed tragédia. Van egy hely és egy idő, amikor Nem nagy dicsőség elfutni a problémáid elől, Azt mondod változtam, Egy álom a mindenem, Tarts biztonságban |