Sziasztok! 🙂
Sz. B. vagyok.
Íme az én sztorim:
Nekem mindennél többet jelentenek. A Paramore az életem éltetője. Nemcsak a zene, a dalok, a dalszövegek, de Hayley, Jeremy és Taylor személyisége is sokat jelent számomra. Mindig, teljesen indirekt módon kaptam tőlük tanácsot és támogatást. Mindig tudtam találni egy dalt, ami éppen ott nyújtott támaszt, ahol kellett. Ezt csak az értheti, aki volt hasonló cipőben. Épp azért, mert ennyire ragaszkodom hozzájuk, és ennyire jelentős szerepet töltenek be az életemben, rettegek attól, hogy egy nap vége lesz. Ez az egyik legrosszabb rémálmom. Tudom, ez valamilyen szinten elég önző dolog, de nem tehetek róla. Nem akarom úgy leélni az életem, hogy nem mentem el legalább 10-15 koncertjükre, nem énekeltem Hayley-vel a színpadon és nem találkoztam velük szemtől szemben.
Ők a kedvenc együttesem, mert őszinték, egyediek és teljes mértékben magukat adják.
Régebb óta szeretem a dallamvilágot, amit képviselnek, de a lelkemet csak pár éve érintették meg nagyon mélyen. Sok problémám volt családon belül is, kívül is. Nem volt senki, akivel megoszthattam volna, mit érzek. Úgy éreztem, egyedül vagyok és a sok stressz és bántalom megfojt. Akkoriban kezdtem egyre jobban figyelni a dalszövegek mondanivalóját. És teljesen véletlenül, mikor a legmélyebb ponton éreztem magam, rátaláltam a Hello Cold World című dalra. Meghallgattam, és rögtön megváltozott az érzelemvilágom. Ez is, és Hayley biztató, bölcs megszólalásai is, amik idézetekként
keringenek, ténylegesen ráébresztettek arra, hogy csak az számít, én mennyire hiszek magamban. Szerelembe kell esnünk magunkkal, mert előbb utóbb csak mi leszünk saját magunknak. Soha nem szabad bocsánatot kérnünk azért, akik vagyunk. Merni kell vállalni a véleményünket. Az a legjobb, ha saját magunkat adjuk, hiszen más erre nem képes. Emlékeznünk kell, hogy miért küzdöttünk ezidáig, és folytatni a harcot. És végül, de nem utolsó sorban (mert tudnám még húzni a dolgot), megtanultam tőlük, hogy nem számít más véleménye. Ha mi helyesnek érezzük a dolgot, akkor az úgy is van. Talán nem menőnek lenni a menő dolog.
Sz. B.