A Paramore-t hallgatom ha szomorú vagyok, ha izgulok, ha boldog vagyok. (Szóval nagyjából mindig.)
Ha valaki nem ismeri a Paramore-t, azonnal előkapom a telefonom és meghallgattatom velük. 🙂
Csodálom Hayley-t, hogy őt nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek. (Persze ez nem mindig igaz, hiszen a rajongói leveleit gondolom, elolvassa és örül neki. De ezt a mondatot a negatív kritikákra értem.)
Úgy alszok el, hogy a Last Hope-ot hallgatom, és úgy ülök az autóban útközben, hogy az Ignorance megy.
Most csak ezt tudom írni, több nem jutott eszembe.
Üdv.: D. A.