T. Sára élménybeszámolója

Bár csak másfél éve ismertem meg a Paramore-t, ez a kevés idő is elég volt, hogy beleszeressek a bandába. Legelőször talán a That’s What You Getet hallottam tőlük, mert a gitárosunk szerette volna feldolgozni. Azonnal megfogott az a húzás, ami a dalban van, meg természetesen Hayley hangja. Ezek után gyorsan beszereztem a számaikat és elkezdtem hallgatni. Egy idő után azt vettem észre, hogy nincs olyan nap, hogy ne hallgatnám őket. Miután a zenéjüket megszerettem, elkezdtem utánanézni a történetüknek, hogy kik is ők mint emberek. Elkezdtem videókat nézni a turnékról, az ökörködéseikről, és egyre szimpatikusabbak lettek. Végül már én is azon kezdtem gondolkozni, hogy de jó lenne látni őket élőben…

Nagyjából idén január körül láttam az egyik magyar paramore-os Facebook-oldalon, hogy az admin szervez egy utat a prágai koncertre, és mivel akkoriban még esélytelennek tűnt, hogy Magyarországra jöjjenek, ezért én is csatlakoztam a többiekhez. Velük hónapokon keresztül beszélgettünk, szinte napi szinten. Végül egész jó barátok lettünk. Mikor kiderült, hogy jönnek Hayley-ék Magyarországra, egyértelmű volt, hogy itt is ott leszünk, és hát csakis az első sor lesz az elfogadható hely.

Végre eljött a várva várt nap, június 17-e. Előtte pár nappal megbeszéltük a többiekkel, hogy viszonylag korán kitelepülünk a Park elé, hogy bebiztosítsuk az első soros helyünket. Fél 12-re értünk ki végül. Körülbelül hatan lehettek már ott előttünk, de hát még így is jók voltunk. Ezután már csak várni kellett. Én 12 körül elindultam vissza a városba két társunkért, és ha jól emlékszem, talán fél 2-2 körül értünk vissza a Parkhoz. Akkor azért már többen voltak, de még mindig nem az a nagy tömeg. A többiek azzal a hírrel fogadtak, hogy látták Taylort soundcheck közben. Nemsokkal később Jeremyt már én is láttam.

Ahogy teltek az órák, egyre több és több ember lett. Fél 4-4 körül beálltunk a sorba, mivel tudtuk, hogy 5-kor lesz az első kapunyitás. Ötkor tényleg nyitottak a parkosok, úgyhogy ekkor sprinteltünk először egy rövidet. Sikerült egész jó helyet szerezni a még 1,5-2 órányi várakozásra. Míg várakoztunk, a legtöbben leültek. Szerencsére én nem, és így, mikor a banda kijött az interjúk után az egyik helyiségből, láttam őket pár pillanatra. Persze, a legtöbben jó magyar szokás szerint lemaradtak róla, és jöttek a „Ki? Hol? Mi?” kérdések. Mikor meghallották a sikoltásunkat, hátrafordultak, mosolyogtak és integettek nekünk. Ekkor vált valósággá, hogy a banda tényleg itt van és pár órán belül nekünk fognak egy „Ferge… – most figyelj! – …teges” koncertet adni.

Fél 7-kor végre elkezdték beengedni az embereket a parkosok. Mi egész hamar bekerültünk, majd egy félperces sprint után az első sorban találtuk magunkat. Az első sokk után realizáltuk, hogy Taylor pontosan előttünk fog állni.
Nemsokkal később kezdett is az előzenekar, a Dutch Uncles. Mikor kiderült, hogy ők kísérik a Paramore-t a turnén, meghallgattam pár számukat, és hát őszintén bevallom, nem nagyon tetszettek. Élőben viszont egészen élvezhető koncertet adtak, az énekes mozgása pedig felejthetetlen. Kb. 6-7 számot játszhattak, aztán megköszönték, hogy itt lehetnek, és el is hagyták a színpadot. Ezután a Paramore roadjai azonnal elkezdték átszerelni a színpadot. Előkerült az a bizonyos Paramore feliratos láda is a híres mikrofonnal együtt. Ezt egy hatalmas ujjongás követte.

A nagy melegre való tekintettel a biztonságiak hoztak nekünk folyamatosan vizet. Pár pohár után leesett, hogy hátra is kéne adni, úgyhogy onnantól vízosztók is lettünk.

Telt-múlt az idő, majd egyszer csak, negyed 9 környékén megjelent Hayley és Taylor az ukulelével. Végre elkezdődött a koncert, amire évek óta várt a magyar közönség! Nem meglepő módon a setlist ugyanaz volt, mint a korábbi koncertjeiken. Hayley hangja csodás volt, a Renegade intrójánál kirázott a hideg. Taylor a koncert alatt többször is rám/ránk nézett.

A The Only Exception alatt csodás volt a hangulat, a közönség összekapaszkodott, aztán mikor Hayley kérte, hogy világítsunk valamivel, akkor mindenki elővette a telefonját. Elérkeztünk az Anklebitershöz, mikor Hayley felhívta az ismerőseimet a színpadra. Végül nekem sajnos nem sikerült feljutni melléjük, de örültem, hogy legalább a többieknek összejött. A koncert nagyon hamar eltelt, arra eszméltem, hogy már a Brick By Boring Bricket játsszák, aztán vége is lett. Gyorsan eldobálták a pengetőket, aztán már el is tűntek. Taylor egyik pengetője a kordon elé esett le, és mikor a biztonsági őr felvette és odanyújtotta nekünk, sikerült megszereznem!

Pár perc kellett, hogy megemésszük, hogy mi is történt aznap este. Miután sikerült, megkerestük a többieket, akik fent voltak a színpadon, és összeborultunk. Aztán gyorsan haza is mentem, mert két nap múlva hosszú út várt ránk és egy újabb Paramore koncert Prágában.