P. Noémi élménybeszámolója

Amikor megtudtam, hogy a Paramore Budapesten koncertezik, majdnem elájultam. Erre várok évek óta! Ezt a szüleim is tudták, így a szülinapomon megleptek két jeggyel a koncertre. Ekkor még majdnem egy hónap volt hátra addig és az alatt tűkön ültem. Megrendeltem a rajongói egyenpólót, ami meg is érkezett. Ekkor már éreztem, hogy közel van a „Nagy nap”.

Teltek hát a hetek, a napok, az órák, a VAKÁCIÓ! felkerült a táblánkra, és elérkezett június 17-e, a nap amit több száz Paramore-rajongó annyira várt. Mi körülbelül öt óra magasságában értünk a Parkba, ahol az ellenőrök rögtön kipakoltatták apa (vele mentem a koncertre) táskáját és a vizet visszaküldték vele. Ezzel nem is volt gond, számítottunk rá. Mikor apa visszaért, megmutattuk a jegyeinket és indultunk volna befelé, de a biztonsági őr rám szólt, hogy kéri a személyimet. Mivel még nem töltöttem be a tizennégyet, ezért még nincs személyi igazolványom, ezt meg is mondtam az őrnek. Erre ő közölte, hogy akkor így sajnos nem engedhet be. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy kész, itt vége, erre vártam, itt a jegy, rajtam a póló, minden tökéletes, és nem engednek be. Az őr pedig csak azt hajtogatta, hogy »Megkérdezem, megkérdezem«.

Végül engedélyt adtak, hogy bemenjünk, én pedig eszméletlenül megkönnyebbültem. Mikor megláttam, hogy mennyien vannak ott, kicsit csodálkoztam, ugyanis többre számítottam. Beálltunk a sor végére, és kezdetét vette a bő kétórás várakozás a kapunyitásig. Mikor végre megindult a tömeg, mindenki elkezdett rohanni be, a színpad felé. Én is odaértem és be is álltam a második-harmadik sorba. Egy előttem álló anyuka átengedte nekem a helyét, mondván, ő kísérő. Ez nagyon jólesett, örültem neki.

Végre elkezdett játszani az előzenekar, a Dutch Uncles. Nem voltak rosszak, de természetesen mindenki a Paramore-t várta. Mikor lementek a színpadról, még egy fél órát kellett várnunk kedvenc együttesünkre, de végül hatalmas ováció közepette bevonultak és megkezdődött a koncert a Moving Onnal. A hangulat az első számtól kezdve fergeteges volt. Jeremy szinte minden dal végén ledobta a pengetőjét, de én sajnos egyet sem tudtam elkapni. Hayley végig ugrált, tele volt energiával, nem is értem, hogy hogyan is bírta ki, hiszen nagyon meleg volt, ezt a koncert elején meg is említette. Külön örültem, hogy a két kedvenc számomat (a sok közül) egymás után játszották el: az Ignorance-t és a Looking Upot. Ezután jött a Whoa, ekkor Hayley mindenkit arra biztatott, hogyha lát valakit, aki nem énekel, annál érje el, hogy ő is csatlakozzon. Így az egész tömeg együtt énekelte-kiabálta a szöveget. Mivel a tömeg folyton nyomta össze az embereket, én így átkeveredtem valahogy a baloldalra, ezért Jeremy szinte végig előttem játszott, sőt az Anklebiterstől az első sorban állhattam. Hayley igazán közvetlen volt velünk, mikor az Anklebiterst énekelték, felhívott egy pár rajongót a színpadra. Én sajnos nem voltam köztük, de irigylem azokat, akik fenn lehettek.

Mikor eljátszották a Still Into You-t, lementek a színpadról, mi pedig őrülten kezdtük kántálni, hogy »Paramore! Paramore!«. Ennek eredményeképp vissza is jöttek és utolsó dalként elénekeltékjátszották a Brick By Boring Bricket, majd a koncert befejeződött.

Igazából egy számot sem tudnék kiemelni mint a legjobb, hiszen mindegyik csodálatos volt. Hayley és a fiúk eszméletlen jók voltak, a közönség pedig egyszerűen tombolt. Azt hiszem, egy életre szóló élmény volt mindenkinek, aki csak ott lehetett. A tömeg óriási volt, a végét nem is láttam. Egyszerűen csodálatos, elképesztő, hihetetlen, egyszóval TÖKÉLETES koncert volt.

Még most sem tudom elhinni, hogy hallhattam Hayley-t énekelni és láthattam Jeremyt és Taylort gitározni és hogy a kedvenc bandám eljött ide, Magyarországra. Remélem, hogy még láthatom őket élőben és hogy a többi rajongónak is akkora élmény volt ez a koncert, mint nekem.